-
Guillaume Musso: A brooklyni lány
„Egy bűnügyi nyomozás során eljön az a különleges pillanat, amikor már nem a nyomozó keresi az igazságot, hanem az igazság akarja, hogy megtalálják.„ A könyvklubban választottuk ezt a könyvet közös könyvnek. Sokan kíváncsiak voltak Mussora, mert még nem olvastak tőle. Nekem már több kötetéhez is volt szerencsém, és a legtöbb könyve nagyon tetszett, ez is régóta várt már a polcon elolvasásra, így örültem, hogy a könyvklub ösztönöz majd arra, hogy végre ezt is kipipálhassam. A történet Raphael és Anna vitájával nyit. A jegyespár esküvője közeleg. A vőlegény érzi, hogy a párja sok titkot őriz. Mivel már sokszor csalódott életében, addig nyaggatja Annát, míg az bedob egy ‘bombát’, mutat egy fényképet…
-
Dani Atkins: Szeret, nem szeret…
– Az esetek többségében az eltűnt személyek egy idő után megkerülnek…, általában egy héttel az eltűnésük után. Az ön vőlegénye pedig még csak egy napja „tűnt el”. – A kezével mutatta az idézőjelet az eltűnt szónál, én pedig visszafojtottam csalódott kifakadásomat.– Ezzel mit akar mondani? Hogy várjak türelmesen még hat napig, mert lehet, hogy Finn magától előkerül? És mi van, ha nem?Graham felügyelő láthatóan feszengeni kezdett.– Gondolom, ez attól függ, miért ment el, és mennyire akarja, hogy megtalálják. A kötetet azért vettem meg, mert szeretem Dani Atkins írásait. Mindig talál valami megragadót minden élethelyzetben. Jellemzően olyan sorsfordító esemény az alapja, mint egy szervdonáció vagy egy baleset. Nagyon szépen körbejárja, hogy…
-
Adam Kline: Szökés Cilinderből
„Ha valaki fáradtnak, gyengének érzi magát, vagy épp teljesen reménytelennek, jó érzés tudni, hogy van egy erős barát a közelben. Ez kivétel nélkül mindig javít a helyzeten. Legalább egy kicsikét.„ Már a megjelenése óta várakozik ez a könyv a polcon, hogy végre sorra kerülhessen. Mi lenne erre megfelelőbb alkalom, mint a húsvét. Beleszerettem a két nyusziba a borítón, és felkeltette az érdeklődésem a történet is. Nyulak, akik elvesznek a cilinderben és haza akarnak jutni? Ide vele! 🙂A könyvet a moly 6 éves kortól ajánlja. Felolvasásra valóban megfelelhet ettől a kortól, viszont vannak olyan elemei, ami miatt önálló olvasásra már inkább 8-9 évet mondanék. Ebben a világban a nyulak és a…
-
James Norbury: Nagy Panda és Kicsi Sárkány
Tarts lámpást valakinek, és azt veszed majd észre, hogy a magad ösvényét világítod meg vele. Már nem is igazán tudok visszaemlékezni arra, hogy hol találkoztam először ezzel a könyvvel. Egyszerűen újra elő-előbukkant az ismerősök ajánlásaiban és ott ragadt a tudatomban. A Kicsi Sárkány Mushura emlékeztetett a Mulan című meséből, akit nagyon szerettem, így természetesen be kellett szereznem ezt a szépséget. A történet egyedi. Nem egy hagyományos mese, melyben lineárisan követik egymást az események, inkább összefűzött gondolatok tárháza. Nagy Panda és Kicsi Sárkány elindulnak valahova, nem derül ki hová és évszakokon át, esőben, hóban, sötétben és napsütésben felfedezik maguk számára a világot. Kedves és bájos meglátásaik, összetartásuk és egymás iránt érzett…
-
Paige Toon: Amikor megláttalak
„Szükségünk van arra, hogy elmondjuk másoknak a gondjainkat, és megosszuk a terhünket.A barátok arra valók, hogy segítsenek elviselni a nehézségeket.„ Paige Toon neve nem volt ismeretlen előttem, több könyvét olvastam korábban. A szerzőnek vannak átlagos és szívemhez közelebb álló történetei, a két kedvencem a az Akit mind szerettünk és az Egy darab a szívemből. Ez a könyv inkább elgondolkodtató volt, nem kiemelkedő, de örülök, hogy olvashattam. Hannah, nagybátyja házára vigyáz néhány hónapig, és átmenetileg munkát vállal egy optikában. Itt találkozik Sonnyval, aki iránt azonnal vonzalmat érez. Az első találkozást követően a férfi életében egy olyan változás következik be, ami miatt visszalépnek kettőt a kapcsolatban. Mindketten érzik a szimpátiát, de úgy…
-
Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala sorozat
A Hawthorne- házban semmi sem semmi. A Hawthorne- házban minden valami. Már nem is emlékszem, hogyan talált meg magának ez a könyv, de nem is lényeges, örülök, hogy megtörtént. Az bizonyos, hogy nem a borító fogott meg. Kissé túlzóra és furára sikeredett. Látom, hogy az eredeti borító mintájára készült de valahogy olyan csúnyácska. Értem én a címert és az utalásokat, de … engedjük el… van az a mondás, hogy egy könyvet ne a borítójáról ítéljünk meg, ez itt sokszorosan igaz. Ez egy ifjúsági könyv, tinédzsereknek bátran ajánlanám, de bármely korosztály élvezetét lelheti benne, aki szereti a szövevényes családi kapcsolatokat, rejtvényeket, vicces beszólásokat. A történet azzal kezdődik, hogy egy tinédzser lány,…
-
Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni
„Arról álmodom, hogy csak olyan emberekkel találkozom, akik szerint jó velem találkozni.” A könyv borítójával már több hirdetésben találkoztam, de tekintettel arra, hogy ez egy novellás kötet, sokáig nem vásároltam meg, mivel az utóbbi időben ritkábban olvasok novellákat. A műfajjal nincs különösebb bajom, egyszerűen mire belemelegszem a történetbe, már le is zárul, ezért szeretem jobban a regényeket. Végül Suba Csaba insta oldalán találkoztam vele ismét, és határoztam el magam. Milyen jól tettem! A szerző 3 kötetet írt az egyes emberi életciklusokra (fiatalkor, felnőttkor, időskor). Ez a kötet a középső. Az elsőt nem olvastam, de nem kapcsolódnak, így külön-külön is élvezhetőek. A felnőttkori monológok a 30-50 közötti korosztályhoz kapcsolódó élethelyzeteket veszi…
-
Clare Pooley: Rendhagyó szabályok ingázáshoz
„Néha a sors egyszerűen csak megmutatja az utat, amerre haladnod kell, és te csak követed.” Sokat gondolkodtam, hogy megvegyem-e ezt a könyvet, miután a szerzőtől korábban már megjelent regény sajnos nem igazán nyerte el a tetszésem. Végül pár általam figyelt moly pozitív visszajelzése arra ösztönzött, hogy mégis beruházzak rá. Milyen jól tettem! A borító némileg megtévesztő. Kicsit túl rózsaszín és ezzel a párral az elején romantikus könyv benyomását kelti. Valójában 6 ember sorsába nyerhetünk bepillantást ebben a 340 oldalban. Számos ember utazik rendszeresen ugyanazon a buszon, vonaton, metrón. Ilyenkor gyakori, hogy egyazon járaton, ugyanazokkal a személyekkel kerülünk egy légtérbe. Van, hogy összemosolygunk, de ritkán fordul elő, hogy beszélgetünk egymással, ugye?…
-
Michael Robotham: Hajszál híján (Cyrus Haven 3.)
„Ha arra kérnének, hogy meséljek valamit a bátyámról, akkor azt mondanám, hogy két nappal a tizenkilencedik születésnapja után megölte a szüleinket és az ikerhúgainkat, mert hangokat hallott.” Nagy izgalommal vártam ezt a könyvet, hiszen a szerző a 2. kötetben nem zárta le teljesen a történetet. Örömmel tértem vissza a megszokott szereplőkhöz, a korábbi könyvekben nagyon a szívemhez nőtt Cyrus és Evie. Azok számára, akik nem olvasták volna az első két könyvet, üzenem: Olvassátok! 🙂 Az első két kötetben egy-egy bűnügyi szál mellett megismerkedhettünk Cyrus-szal, a kriminálpszichológussal, aki azért választotta ezt a pályát, mert szerette volna megérteni a gyilkosokat és segíteni rajtuk. Ennek oka, hogy a testvére, Elias, lemészárolta az egész…
-
Alessandro Baricco: Selyem
Időnként, szeles napokon, Hervé Joncour lement a tóhoz, és órákig nézte, mert úgy tűnt neki, hogy a víz tükrén megmagyarázhatatlan, súlytalan előadás játszódik, mely az ő élete volt egykor. Évek óta fel-felbukkan ez a könyv a látóhatáromon, már nagyon régóta tervezem, hogy elolvasom, így megörültem neki, amikor kiderült, hogy a havi könyvklubban ez lesz az egyik kitárgyalandó könyv. Ritkán olvasok olyan könyvet, ami ennyire tényszerűen és kívülről mutatja csak be az eseményeket. A szerző nem igazán enged betekintést a szereplők gondolataiba. Összefűz történéseket, röviden leír egy-egy eseményt, majd vált, és átugrik hónapokat és éveket. Ettől kicsit hideg távolságtartó hatást kelt. A főszereplő a katonai pálya helyett lesz selyemhernyó kereskedő. Kezdetben…