Shelby Van Pelt: A ​boldogságnak nyolc karja van

„ Az emberek miért nem képesek felhasználni a több millió szavukat arra, hogy egyszerűen elmondják egymásnak, mire vágynak?„

Számtalanszor szembejött ez a könyv velem az elmúlt hónapok során. A kötet fülszövege kedves, de nem az, ami alapján rögtön megvásárolnám ezt a könyvet. Végül úgy határoztam, hogy figyelem, hogy mások milyen értékeléseket írnak és ez alapján döntök az elolvasásáról.

A történet több szálon fut. Az egyikben Tova, a 70 éves idős hölgy, takarítással tölti ki a mindennapjait. Nyugodt, békés életet él. Fia és férje elhunyt, senkije sincs, de ő szeret mások hasznára lenni. Elfogadja az életet, úgy ahogy van, kedvesen beszélget az akváriumban lévő állatokkal. Egyetlen egy űr van az életében: a fia teste nem került elő. Örök talány, hogy mi történhetett, de abban mindenki biztos, hogy elhunyt.

A másik szálon megismerhetjük Cameront, aki nyughatatlan jellem. Édesanyja elhagyta, az apját nem ismeri. Miután ismét elbocsátják az állásából, a nagynénje odaadja neki az édesanyja által hátrahagyott holmikat, melyben nyomokat talál az apja kilétére vonatkozóan. A férfi felkerekedik és elmegy Sowell Bay városába, hogy megtalálja önmagát.

A harmadik szál Marcellus, a polip szála. Egy kis vidámságot visz a történetbe, hogy az embereket és a cselekedeteiket az ő szemén keresztül is megismerhetjük. 

A három főszereplő egy ponton találkozik és összefonódik a sorsuk. Bár Tova a maga módján már elfogadta a sorsát, azért a történet rámutat, hogy az idős kor is lehetőséget nyújt arra, hogy változtassunk a sorsunkon. Cameron még kiforratlan karakter, de a történet során sokat megtanul magáról. Az, hogy a kisvárosban összebarátkozik a boltossal, új kapcsolatot kezd egy nővel, új kapukat nyit ki számára. Különös kapcsolat alakul ki közöttük Továval, ami mindkettőjüket segíti abban, hogy lezárják a múlt egy fejezetét és nyissanak az új felé.

A történet lassú folyású és nem rejt nagy meglepetéseket, fordulatokat, mégis van egy kedves bája, amiért érdemes elolvasni. Nagyon sokat taníthat a türelemről, elfogadásról, a bizalomról. Arról, hogy ne ítéljünk elsőre, próbáljunk ki új dolgokat. Kicsit különc szála a történetnek a mindentudó, emberi tulajdonságokkal felruházott polip. Karaktere egyszerre képviseli a bölcsességet és a humort a történetben. Segítségével a szereplők meglátják az orruk előtt lévő összefüggéseket.

Minden szereplő küzd valamivel. A boltos a magánnyal. Cameron a saját életcéljának és gyökereinek megtalálásával. Különleges szerepet kap a halál és a gyász feldolgozása, ezt az idős nő karakterén keresztül mutatja be hitelesen a szerző. Az elmúlás és ennek elfogadása Marcellus szemszögén keresztül is megjelenik. Minden nézőpont egyaránt érdekes és mindből tanulhat, aki elolvassa ezt a történetet.

Fülszöveg:
Elbűvölő, szellemes és letehetetlen történet barátságról, számvetésről és reményről, középpontjában egy özvegy és egy óriáspolip valószínűtlen kapcsolatával.
A hetvenéves Tova Sullivan mindig is azt vallotta, hogy az a legjobb terápia, ha az ember elfoglalja magát. Így hát amikor a férje meghal, ő takarítói állást vállal a Sowell Bay-i Akváriumban. Úgy érzi, az akvárium néma lakóinak a társaságában megnyugszik a lelke.
Az egyik esti műszak alkalmával Tova megmenti a tartályából rendszeresen kiszökő, mérhetetlenül kíváncsi csendes-óceáni óriáspolipot, Marcellust. A polip és az asszony barátságot köt, és Marcellus, aki a fogságban töltött évek során remek megfigyelőképességre tett szert, elhatározza, hogy fényt derít Tova múltjának legnagyobb rejtélyére: a fia eltűnésére. Vajon sikerül felszínre hoznia az igazságot, mielőtt túl késő lenne?

Értékelésem: