Emma Straub: Holnap ​ilyenkor

„Talán ez az élet titka: mindennap észre kell venni az apróságokat, mert minden elmúlik, és tized másodpercekig vagy talán akár néhány pillanatig nem aggódni, csak azzal foglalkozni, azt élvezni, ami ott van előttünk. Afféle transzcendentális meditációt végezni, … annak tudatában, hogy idővel minden megváltozik, a jó is, a rossz is, ezért akár örülhetünk is annak, ami éppen jó.„

Talán két hete tette fel az egyik barátom azt a kérdést, hogy ha visszautazhatnék az időben, és találkozhatnék a gyermekkori önmagammal, mit mondanék neki. Akkor nem tudtam válaszolni erre a kérdése, azóta is újra és újra eszembe jut ez a felvetés. A friss megjelenések között leltem rá erre a szépséges, játékos borítójú könyvre. A fülszöveg szerint egy épp a 40. életévét betöltő nő visszajut a 16 éves kori önmagába. Vajon mit tesz majd? Nos, én kíváncsi voltam a válaszra.

Adott tehát egy nő, Alice,  aki éli mindennapi életét. Épp most lépett ki egy kapcsolatból, hamarosan betölti a 40-et. Édesapja írt egy könyvet, ami miatt kedvező anyagi körülmények között nevelkedhetett fel egy elit iskolában. Mivel az édesanyja elhagyta, az apukája egyedül nevelte, sok szabadságot hagyott neki. Úgy alakult, hogy nem lelt tartós párkapcsolatra, miközben körülötte minden ismerőse házas, gyermeket nevel. Legjobb barátnője, Sam egyre kevesebbszer ér rá a gyereknevelés, a munka és a férje mellett. Alice idejének nagy részét a munkája teszi ki. A régi iskolájában dolgozik, rendszeresen látja a kamaszkori ismerősöket. Esténként súlyos beteg édesapját, Leonárdot látogatja, aki már nincs is magánál, haldoklik. Mondhatjuk, hogy egy morózusabb életszakaszában jár éppen, mikor újraértékeli az életét, átgondolja, hogy biztos, hogy a legjobb döntéseket hozta-e az életében.

Alice a 40. születésnapján részegen lefekszik, majd a 16 éves önmagában ébred. Nem érti, hogy mi történhetett, időutazás vagy álom? Vissza tud-e egyáltalán jutni oda ahonnan elindult. Nem emlékszik mindenre az akkori napjából, de gondolkodik, hogy ha valamit máshogy csinál, akkor az kihatással lesz-e a jövőjére. Örömmel tölti el, hogy apukája fiatal és életerős, rájön arra, hogy nem becsülte meg eléggé a közösen eltöltött időt. Kellemes pillanatokat tölt el Sammel, illetve gondolkodik, hogy lépjen-e valamit kamaszkori szerelmével kapcsolatban. Végül dönt és változtat a múlt eseményein. Vajon megleli a boldogságot vagy csak délibábot kerget?

Azt szerettem ebben a könyvben, hogy segített mélyebben magamba nézni. Mit tettem volna Alice helyében? Biztos vagyok benne, hogy sokan elgondolkoztatok már azon, hogy ha megváltoztathatnátok valamit a múltban, akkor azáltal boldogabbak lennétek-e a jövőben. A könyv jól példázza, hogy a vágyak csupán vágyak. Attól, hogy el szeretnénk valamit érni, nem biztos, hogy ez az, ami boldoggá tud majd tenni minket végül.

Alice ördögi körbe kerül. Rájön, hogy mi az, ami igazán fontos a számára: a család, a barátok. Ráébred azonban, hogy minden törekvése ellenére sem alakíthatja úgy a múltat, hogy az minden szempontból tökéletes legyen.

A könyv tanulsága tehát, hogy a legjobb, amit tehetünk, hogy örülünk és megbecsüljük azt, ami már a miénk. Ápoljuk a jelenlegi kapcsolatainkat és a jelennek élünk. Örülök, hogy elolvashattam ezt a könyvet.

Fülszöveg:
Mi lenne, ha elutazhatnál a múltba?
Alice holnap lenne negyven. Aztán reggel felébred, és 1996-ban találja magát. Újraéli a tizenhatodik születésnapját. Nem csak az döbbenti meg, milyen volt a külseje kamaszkorában, nem is az, hogy viszontlátja a fiút, akibe gimiben bele volt zúgva: legjobban az apján hökken meg, aki alig több mint negyvenévesen sármos, energikus. Így, hogy rálát élete további menetére, néhány múltbeli esemény új értelmet nyer. Ha változtathatna valamin, megtenné?
A jelenben, mi tagadás, nem boldog. Az apja kórházba került, párkapcsolata nincs. Tulajdonképp semmi vész, de ez így mégsem az igazi. Talán a múltba tett kirándulás segít rájönni, mi hiányzik?

Értékelésem: