„– Mama egyszer azt mondta, szeretni a családodat azt jelenti, hogy napsütésben és zivatarban is szereted őket.Bice-bóca felmordult.– Egyetértenék, ha apa zivatarai nem inkább tornádóra hasonlítanának. […] de mi van velünk?- Félelem és fájdalom gyulladt az öcsém szemében.- Mi lesz, ha a tornádója minket is felemészt? Onnan nincs visszaút.„ Az értékelés írása előtt gondolkodtam rajta, hogy mi alapján is választottam ezt a kötetet. Nem emlékszem. Vannak azok a megmagyarázhatatlan pillanatok, amikor a könyv talál meg minket. Újra és újra a szemünk elé kerül, vagy eszünkbe jut, így végül csak beszerezzük. Szóval ezúttal ez a könyv választott engem. 🙂 Ez a kötet a Vörös pöttyös válogatásból a komolyabb témát feldolgozó kötetek…