-
Mark Manson: A „Lesz*rom” rafinált művészete + Napló
“…ha úgy érzed, hogy egymagad állsz szemben az egész világgal, lehet, hogy csak saját magaddal állsz szemben.” Mióta megjelent A „Lesz*rom” rafinált művészete című könyv, számos alkalommal futottam bele valamilyen oldalon, hirdetésben, könyvesboltban. Mivel szeretem a fejlesztő könyveket, de nem állhatom az öncélú vulgaritást ez a könyv valahogy nem talált utat hozzám, egészen eddig. Most jelent meg a könyv naplója, ebből kaptam el egy idézetet, aztán még egyet és még egyet. Egészen addig, amíg kíváncsi nem lettem. Bementem egy könyvesboltba, belelapoztam a naplóba és rájöttem, hogy nekem ez a napló kell. Ekkor derült ki, hogy maga a könyv is megvan egy ismerősömnek, így lehetőségem nyílt arra, hogy elsőként azzal ismerkedjek…
Ezeket is érdemes megnézni
James Norbury: A macska, aki zent tanított
dr. Marc Bubbs: Csúcs
Björn Natthiko Lindeblad: Lehet, hogy tévedek
-
Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó
“Mondják, hogy az ember azt kapja vissza az élettől, amit beletesz, de ez csak akkor igaz, ha valóban értjük, mit kapunk.” Mindig is szerettem az elefántokat. Csodáltam elképesztő méretüket és intelligenciájukat, valamint összetartásukat. Hétvégenként gyakran kapcsolom be a tévét, hogy a reggeli teámat egy kedves természetfilm megtekintése mellett fogyasszam el. A múlt hétvégén is épp egy elefántos dokumentumfilmet fogtam ki, és elkezdett motoszkálni a gondolataimban, hogy jó lenne egy könyvet olvasni, ami az elefántokról szól. Elkezdtem keresni és hamar ráleltem az Elefántsuttogóra, ami kiemelkedő értékeléseket kapott a moly.hu oldalán. Így vágtam bele egy csodálatos utazásba, ami Afrikába, Thula Thulára vezetett. „…a vadon valósága, és én ilyennek szeretem. Természetesnek és egyszerűnek,…
-
Erin Entrada Kelly: Helló, nagyvilág!
– A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félsz. – Lehet, de én nem csinálok semmit. Egyáltalán nem harcolok. – Nagyon sokféleképp lehet harcolni. Talán még nem álltál készen. De legközelebb már igen. – Nem akarom, hogy legyen legközelebb. – Drága Bayani – mondta Ruby –, mindig van legközelebb. Volt valami ennek a könyvnek a borítóján, ami megragadta a figyelmem, mikor a megjelenések között keresgéltem. Volt benne valami baljós és egyben reményteljes, így elolvastam a fülszöveget, majd felkerült a kívánságlistámra. El kellett telnie némi időnek, míg beszereztem. Természetesen ezt is az unokahúgomnak, ki másnak? Csak megteszem neki azt a szívességet, hogy előolvasom a számára. 🙂 A könyvet 12 éves kortól…
-
Gabrielle Zevin: Világépítők
– Mi a játék – tárta szét a karját Marx. – A játék a holnap és a holnap és a holnap. A végtelen újjászületés, a végtelen megváltás lehetősége. A gondolat, hogy ha tovább játszol, nyerhetsz. Egy veszteség sem állandó, mert soha semmi sem állandó. A friss megjelenések között leltem rá erre a csodálatos könyvre. Napoknak kellett eltelnie, hogy le tudjak ülni megírni a könyv értékelését, annyira a hatása alá kerültem. Kezdjük a könyv besorolásávál. Sok könyves portál a romantikus kategóriába sorolja ezt a könyvet, és mekkorát tévednek vele! Ez a könyv egy remekmű, egy olyan alkotás, ami egy évtizedeken átívelő barátság történetét mutatja be. Számomra attól különleges, hogy a jelenleg…
Ezeket is érdemes megnézni
Ann-Helén Laestadius: Lopás
Mörk Leonóra: Saját utakon
Suzanne Redfearn: Egyetlen szempillantás alatt
-
Robin Perini: Elfeledett hagyaték
Az Elfeledett titkok elolvasása után érdekelt a folytatás, mivel kíváncsi voltam az ott megismert szereplők sorsára. Riley pozíciója még mindig bizonytalan az FBI-nál, de egy nagy ügy lezárását követően visszatér Singing Riverbe, hogy Thayne Blackwooddal kitalálják, hogy hogyan építhetnék fel a közös életüket. Nyilván nem lesz ilyen egyszerű, mivel a visszatérésével egy időben meggyilkolnak egy házaspárt, és csak Rileynak tűnik úgy, hogy nem egyszerű balesetről van szó. Spoiler nélkül nehéz többet mesélni a történetről, így nem is teszem. A történet pozitívuma, hogy nagyon családközpontú, a könyv legalább annyira szól a korábban megismert szereplők sorsáról, mint a nyomozásról. Szívmelengető arról olvasni, hogy mindenki milyen szeretettel és elfogadással viseltetik Helen, a nagymama…
Ezeket is érdemes megnézni
Kate Alice Marshall: A titkok erdeje
Chevy Stevens: A múlt nem felejt
Farkas Anett: A 33-as áldozat
-
Laura Kneidl: Ne! Érints meg!
Ha az ember a maratonra készül, akkor sem fut le mindjárt az első edzésen negyven kilométert. Először csak ötöt, aztán tízet, tizenötöt, és valamikor talán eléri a negyvenet. Lucas nekem olyan volt, mint egy ötven kilométeres táv. Mivel Laura Kneid korábban kiadott regénye nagyon tetszett, borítékolható volt, hogy az általa írt újabb regényre is be fogok nevezni. Bár szívesebben vettem volna, ha a már korábban elkezdett sorozat újabb kötetét vehettem volna kézbe, nagy örömömre szolgált ezen sorozat megjelenése is. Ez a könyv is – kilépve a hagyományos romantikus történetből – foglalkozik komoly témákkal, a korábban már megjelent sorozathoz hasonlóan, bár ez nem olyan tabudöntögető mint a Someone new. Sage, a…
Ezeket is érdemes megnézni
Alessandro Baricco: Selyem
Rachel Smythe: Lore Olympus – Olümposzi história 1.
Carley Fortune: Ez a nyár más lesz
-
Richard Paul Evans: Noel naplója
Mindig is azt gondoltam, nem azt az életet választjuk, amire vágyunk. Azt az életet választjuk, amire érdemesnek tartjuk magunkat. Saját magunkat szabotáljuk, mintha csak büntetni akarnánk magunkat. Ez a könyv úgy került a kosaramba, hogy szerettem volna karácsonyra hangolódva olyan könyvet olvasni, ami az adott időszakban játszódik. A szerzőtől korábban még nem olvastam, de elég sok pozitív visszajelzés érkezett a könyv Netflix változatáról, így gondoltam jó választás lehet. A történet Jacobról, az íróról szól, aki a karácsony előtt utolsó heteket munkával tölti ki. Az írás az egyetlen dolog, ami valamiképp örömmel tölti el. Az ünnepeket nem igazán várja, mivel azok korábban nem teltek túl jól a számára. Gyerekkorában küszködött egy…
Ezeket is érdemes megnézni
Raquel Vasquez Gilliland: A növénybűvölő
Tracey Garvis Graves: Az a régi lány
Dani Atkins: Szeret, nem szeret…
-
Kyla May: Mancsok egy jó ügyért
Petra, a 6 éves unokahúgom azóta szerelmese Bubinak, mióta megjelent az első könyv. Ha meghallja, hogy újabb történet jön ki, mindig megkér, hogy vegyük meg neki a következő kötetet. Szeretem, hogy már 1-2 olvasás után kuncogva várja a következő oldalt, mert mindig tudja, hogy mi következik. Rámutat a képekre és sokszor ő meséli el mi történik. A könyv ezúttal egy talált cicáról szól. Bella szeretné befogadni a kóbor állatot, de sajnos erre nincs lehetőség, így egy állatmenhelyre viszik, ahol megsajnálják a sok játék nélküli álltot és eldöntik, hogy valamiképp segítenek, hogy jobb helyzetet teremtsenek a helyen, és a cica addig is jól érezze magát, míg új gazdit nem talál. Tehát…
-
Shona Innes: Az élet olyan, mint a szél
“A halál, az elmúlás társadalmi tabu. Félünk tőle és félünk beszélni róla. Félünk kicsit megállni, félünk gyászolni. Félünk megzuhanni. Félünk elismerni és elfogadni, hogy mindez az élet velejárója, természetes része. Tudjuk, értjük, de nem érezzük. A gyerekeink viszont nem tudják, nem értik. Ők érzik. Érzik az élet körforgását. Érzik, mert látják, ahogy lemegy a nap, látják, ahogy lehullanak a fák levelei, ahogy őszbe, majd télbe borul az erdő, érzik, mert a mesékben megjelenik.” Az “Ölelj meg!” sorozat könyvei elképesztően bájosak és kedvesek. Minden kötet egy fontos témát dolgoz fel, ez a kötet a halállal, elmúlással foglalkozik. A 6 éves unokahúgomnak vásároltam, mert a sorozat számos darabja megtalálható a könyvespolcán és…
Ezeket is érdemes megnézni
James Norbury: Nagy Panda és Kicsi Sárkány
Amber Smith: Amilyen most vagyok
Maja Lunde: Hónővér
-
Tracey Garvis Graves: Az a régi lány
Én sosem tudom, hogy mások mire gondolnak. Olyan, mintha elutaznál egy országba, ahol nem beszéled a nyelvet, és nagyon erőlködsz, hogy megértsd, de akárhányszor gyümölcslevet rendelsz, tejet hoznak. És ezt utálom. Örömmel tapasztaltam, hogy ez a furán csúnyácska borító egy nagyon kedves történetet takar. Tracey Garvis Graves-től korábban már olvastam, így nagyon erős volt a megérzésem, hogy ezt a történetet is szeretni fogom. Nagyon felüdítő egy különc szereplő szemszögéből nézni a világot, mikor a mai világban mindenki annyira sablonos, egyforma és trendi akar lenni. Én inkább olvasok különc és egyedi szereplőkről, akik őszinték, vállalják, amilyenek. Annika egy ilyen karakter, személyisége az autizmus spektumzavara miatt különleges. Nehezen teremt kapcsolatot, nem érti…
Ezeket is érdemes megnézni
Ashley Poston: Hét év távolság
Carley Fortune: Várlak a tónál
Laura Kneidl: Ne! Érints meg!
