Gabrielle Zevin: Világépítők

– Mi a játék – tárta szét a karját Marx. – A játék a holnap és a holnap és a holnap. A végtelen újjászületés, a végtelen megváltás lehetősége. A gondolat, hogy ha tovább játszol, nyerhetsz. Egy veszteség sem állandó, mert soha semmi sem állandó.

A friss megjelenések között leltem rá erre a csodálatos könyvre. Napoknak kellett eltelnie, hogy le tudjak ülni megírni a könyv értékelését, annyira a hatása alá kerültem. Kezdjük a könyv besorolásávál. Sok könyves portál a romantikus kategóriába sorolja ezt a könyvet, és mekkorát tévednek vele! Ez a könyv egy remekmű, egy olyan alkotás, ami egy évtizedeken átívelő barátság történetét mutatja be. Számomra attól különleges, hogy a jelenleg a piacon található klisétengereket tartalmazó könyvekkel ellentétben ez a könyv ki tud emelkedni az egyediségével. A szereplők egyszerre szerethetőek és idegesítőek, mint amilyenek mi is vagyunk. Mindenki hatalmas átalakuláson megy át mire a történet végére érünk. Egy dolog állandó: a kapcsolódás, ami a varázsát adja minden barátságnak.

A könyv elején a két kis tini főszereplőt ismerhetjük meg, akik egy kórház pihenőszobájában találkoznak. A videójátékokról beszélgetve válnak barátokká. Kapcsolatukban törés keletkezik, így egyetemista korukban kezdenek ismét aktívabban kommunikálni. Sam egy magányos fiú, aki nehezen teremt kapcsolatokat, szenvedélye a videojáték. A való világban magányos és nem ért szót az emberekkel, nem is érti őket igazán. Sadie kicsit nyitottabb, ő sem igazán találja a helyét, de ő próbálkozik, sokszor nyit a világra, de emiatt sebzettebbé is válik. Kettejük világához társul még Marx, aki Sam egyetemista szobatársa és egyetlen barátja. Ő a különc, nyitott srác, aki a keblére öleli az egész világot. Úgy érzi semmihez sem ért igazán, pedig ő válik a legszerethetőbb karakterré. Ő a ragasztó, ami összetartja az egész csoportot. Hármójuk nagy szenvedélye a videójáték. A könyvben rengeteg a videójátékos utalás, a szereplők ezen keresztül kommunikálnak, ezt lélegzik be.

Sadie és Sam nagy fába vágja a fejszéjét, egy videójáték összeállításába kezdenek. Hajtja őket az ifjonti szenvedély és lelkesedés, hogy valami olyat alkossanak, ami maradandó és emlékezetes lesz. Marx az a személy, aki a háttérben gondoskodik arról, hogy mindenük meglegyen, ami az alkotáshoz elengedhetetlen, ezen felül a játék producere is lesz. A játék sikere mindenki életét megváltoztatja. Nem mindig látja át a 3 szereplő, hogy az egyes döntések a másik két emberre milyen hatással lesznek. Sadie személyes áldozatokat hoz, hogy a játék sikeres legyen, amiben sérül is. Sam olyan feladatot vállal fel, ami túlnő rajta, de igyekszik megfelelni az elvárásoknak, aminek fizikai következményei lesznek. Illetve ott van Marx, aki a pozitív szemléletével emelkedik ki, hogy mindenkiben és minden helyzetben a legjobbat igyekszik látni, de neki a nehézséget az jelenti, hogy mindenkinek meg akar felelni.

A könyv nagyon olvasmányos, szerettem, hogy váltott nézőpontokat kapunk, a 3 főszereplő szemszögéből követhetjük végig a történetet. Közel 20 évet ölel fel a könyv. Mitől volt számomra szerethető és jelentős? A szereplők emberiek. Megbántanak másokat és őket is megbántják. Mint minden barátságban itt is számos félreértés és apró sérelem keletkezik, ami befolyásolja a szereplők érzelmeit és döntéseit. Sokszor ezeket évekig hurcolják, míg meg tudják beszélni. A kedvencem Marx. Kezdetben nem szerettem, majd bekúszott a szívembe. Imádtam, hogy mennyire elhivatott barát, hogy mindent megtesz, hogy egyben tartsa a csapatot. Azt hiszi az a legkevésbé értékes, amit ő csinál, miközben ő az örök békítő. Nagyon örültem, hogy kapott egy külön fejezetet, bár a szívem szakadt meg érte. 

Az évek során a szereplők elérnek sikereket és kudarcokat. Hoznak olyan döntéseket, melyek komoly hatással lesznek más emberek életére. Folyamatosan változik a csoport dinamikája. Sam fejlődik, kibújik a csigaházából, legalábbis a közönség előtt. Sadie jobb szeret a háttérben dolgozni, de sokszor érzi magát féltékenynek és meg nem értettnek. Nagyon élvezetes a munka folyamatát is követni, ahogy a játékok képi és logikai világát megteremtik. Mindketten igyekeznek beletenni azt a világot, amit ők ismernek, ettől válik a nagyközönség számára is hihetőbbé. Marx megtanulja koordinálni a munkát, egyben tartani a csapatot. Imádtam, hogy vannak történések, melyeknél nem tudjuk meg, hogy mi történt valójában, de egy szempontváltás során egy másik szereplő szemszögéből minden világossá válik. Egy szépen összerakott mozaik. 

Minden szereplő cselekedete és motivációja érthető. Hármójuk között nincs mindig béke, de valahogy sikerül az évek során egy olyan kapcsot kialakítani, ami lehetővé teszi, hogy visszataláljanak egymáshoz. A könyv egy pontján ismét történik egy törés, ami kihívás elé állítja Samet és Saedit. A “ragasztójuk” nélkül nem tudják hogyan illeszkedhetnének újra egy egésszé. Végül – mint mindig – a játék nyelve lesz a közös nyelv. Egy játék, mely segít feldolgozni a traumákat és meglátni, hogy mi az, ami mindig is számított: a barátság.

A könyvben szó van elhivatottságról, sikerről, kudarcról. A szereplők fejlődnek, változnak. Valóságosak. Hoznak jó és rossz döntéseket. Megbántják, majd mepróbálják kiengesztelni egymást a maguk módján.

A könyv egy pontján felmerül, hogy vajon egy ilyen erős kapcsolat esetén lehet-e ez egy romantikus kapcsolat alapja. Vajon melyik az erősebb kapcsolat: egy romantikus kapcsolat, vagy egy barátság, ahol a testiségen kívül minden másban tökéletesen illeszkednek egymáshoz a szereplők. Érdemes- e egyikért “feláldozni” a másikat.

Olvassátok el, remélem ti is annyira szeretni fogjátok, mint én!

Fülszöveg:
Két ​gyerek, egy kisfiú és egy kislány találkozik egy kórházban 1987-ben. A lány a leukémiában szenvedő nővérét látogatja meg, a fiú egy autóbalesetből épül fel. Közös témájuk, a videójátékok iránti rajongás – a bennük található lebilincselő világok, az izgalmas versenyek és a mindennapi élet bajai elől nyíló menekülési lehetőség – különös barátságot eredményez köztük. Mégis nyolc év telik el, mire ismét találkoznak, ám sorsuk innentől végleg összefonódik.
Sam és Sadie az egyetemi éveik alatt futnak össze újra egy zsúfolt metróállomáson. A lány a fiú kezébe nyom egy floppy lemezt, amin a legújabb játéka található, amit az MIT haladó játékfejlesztés szemináriumára készített. Samet lenyűgözi a program, és meggyőzi Sadie-t, hogy alapítsanak egy játékfejlesztő céget, hogy megvalósítsák az álmaikat: tervezzenek játékokat, amelyek világai megigézik és beszippantják a kor egyre népszerűbb szórakozási formájának szerelmeseit.
Hamarosan szupersztárok lesznek a területükön. A siker és a csillogás azonban nem várt kihívások elé állítja mindkettejüket.
Gabrielle Zevin varázslatos és meghitt regénye egyrészt óda a videójátékok aranykorához; másrészt két ember története, akik a kreativitásukon keresztül keresik önmagukat, és introvertált személyiségük korlátait leküzdve igyekeznek felfedezni a szerelem és a szeretet különböző formáit.

Értékelésem: