Laura Kneidl: Ne! ​Érints meg!

Ha az ember a maratonra készül, akkor sem fut le mindjárt az első edzésen negyven kilométert. Először csak ötöt, aztán tízet, tizenötöt, és valamikor talán eléri a negyvenet. Lucas nekem olyan volt, mint egy ötven kilométeres táv.

Mivel Laura Kneid korábban kiadott regénye nagyon tetszett, borítékolható volt, hogy az általa írt újabb regényre is be fogok nevezni. Bár szívesebben vettem volna, ha a már korábban elkezdett sorozat újabb kötetét vehettem volna kézbe, nagy örömömre szolgált ezen sorozat megjelenése is. 

Ez a könyv is – kilépve a hagyományos romantikus történetből – foglalkozik komoly témákkal, a korábban már megjelent sorozathoz hasonlóan, bár ez nem olyan tabudöntögető mint a Someone new.

Sage, a főhős, teljesen hátat fordít korábbi életének és több száz kilométerre az otthonától kezd új életet az egyetemen. Kezdetben nem sokat tudunk arról, hogy mi elől menekül, de sokat elárul, hogy számára a kocsiban alvás és a nélkülözés is jobb és nagyobb szabadságot ad, mint amit maga mögött hagyott. Nincs sok bizalma a férfiak felé, újra kell építkeznie önmagát, ebben segíti az a döntése, hogy messze a családtól próbál talpra állni. Szerencsére gyorsan gondoskodó barátokra lel, de arról sokáig nem beszél, hogy mit hagyott hátra. Több pánikroham után dönt úgy, hogy segítséget kér, ami hatalmas önbizalommal ruházza fel, végre nyit a világ felé. Végre elhiszi, hogy szerethető, és nyit egy párkapcsolat felé is. Sajnos a múltja nem ereszti, így fájó döntéseket kell meghoznia. Nagy szomorúságomra a könyv függővéges, így azok számára bátran ajánlom, akiknek tetszett a Someone new, de csak úgy, hogy megveszik, felteszik a polcra, és a 2. kötet megjelenését követően egyben olvassák el a köteteket. 

Minden eseményt Sage szemszögéből ismerhetünk meg. A könyv elején még törékeny, félős szereplő, aki folyamatosan erősödik. Olyan személy bántotta és használta ki, akire gyermekként leginkább kellett volna számítania. Szomorú, hogy senkitől nem tudott segítséget kérni. A távolság segít elindítani egy feldolgozási folyamatot. Az a szép ebben a történetben, hogy Sage fejlődik, nem hagyja, hogy megtörjék az események és ebben a barátainak is nagy szerepe van. Megismeri Lucast, de folyamatosan zavaros jeleket küld neki. Romantikus történet, de ez az a lassan kibontakozó, tekintettel a lányt ért korábbi traumákat. Örülök, hogy Sage folyamatos fejlődésének is tanúi lehetünk.

Kíváncsian várom a folytatást.

Fülszöveg:
Azt hitte, soha nem fog tudni szeretni. De aztán találkozott vele…
Amikor Sage megérkezik Nevadába a Melview-i Egyetem elsőéves hallgatójaként, semmije sincs: se pénze, se lakása, se barátai. De az elszántsága nem ismer határokat. Új életet akar kezdeni, és minden erejével azon van, hogy elfeledje, ami odahaza, Maine-ben történt vele. Csakhogy ez egyáltalán nem könnyű, ha az ember lányát lépten-nyomon emlékek kísértik, és minduntalan rátör a félelem. Mint például az első munkanapján az egyetemi könyvtárban, amikor meglátja Lucast. A fiú szürke szeme és a tetoválásai pontosan azt idézik fel, amitől Sage a legjobban retteg. Csakhogy Luca egyáltalán nem olyan, amilyennek első pillanatra látszik, és amikor Sage-nek sikerül a külső mögé is bepillantani, a szíve egyre hevesebben kezd verni…

Értékelésem: