Életrajz,  Fejlesztő könyvek

Björn Natthiko Lindeblad: Lehet, hogy tévedek

Életemben először tapasztaltam, hogy a környezetemben élők ugyanazt tartják fontosnak, amit én: hogy az ember teljesen jelen legyen mindenben, amit csinál. Hogy igazat mondjunk. Hogy segítsünk egymásnak. És hogy jobban bízzunk a csendben, mint a gondolatok áramlásában.

A molyon találtam rá erre a csodára a friss megjelenések között. Bár sokat gondolkodtam rajta, de végül beszereztem. A legjobb döntés volt! A 2022-es évem legmegragadóbb kötetét sikerült beszereznem, ami még sokáig a gondolataimban kering majd és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokszor fogom levenni a polcról csak úgy lapozgatni, ismét elmerülni a világában.

Mitől csodálatos ez a könyv? Még életemben nem olvastam olyan fejlesztő könyvet, ami bölcs, megható és vicces volt egyszerre. Egy éleslátású ember humora hatja át, aki nem fél magába nézni, ha kell, kinevetni magát. 

Olyan sokat tud adni ez a kötet! Megkapjuk Natthiko élettörténetét, aki betekintést enged abba a folyamatba, ami elvezette a buddhista szerzetesrendig. Bemutatja a szerzetesek mindennapjait, amit áthat a szeretet és segíteni akarás, egymás elfogadása, a belső béke megtalálása. Egyszerre humoros és intelligens. Tartalmaz életbölcsességeket, történeteket, mantrákat. Mind azt a célt szolgálja, hogy jobban el tudjuk fogadni önmagunkat, jobb emberek legyünk, jobban tudjunk összhangban élni a világgal.

Bármit csinálsz, légy jelen benne. Egyetlen tevékenység sem értékesebb, mint a másik.

Adott egy fiatal férfi, aki nem elégedett az életével. Egy belső hangra hallgatva felmond.  Feladja az állását, és elkezdi keresni önmagát. Rájön, hogy a meditáció segít abban, hogy ne vesszen el a gondolataiban, tudja irányítani azokat, illetve ne higgyen el mindent, ami átfut a fején. Ne engedje, hogy az ártó gondolatok hatással legyenek a lelki egészségére. Úgy dönt, hogy Thaiföldön erdei buddhista szerzetes lesz. Lemond szinte mindenről, de cserébe egy összetartó közösségbe kerül, ahol sokat tanul a bölcsektől. Történetei által átfogó képet kaphatunk a szerzetesek életéről.

Éleslátású észrevételeiben kitér arra, hogy meg kell tanulnunk, hogy a gondolataink nem mi vagyunk, azok vannak és szabadon áramolnak, de nem mindig kell neki hinnünk. Sok esetben csak ártanak nekünk. Beszél az elfogadásról. Rengeteg emberrel kell tudni napi szinten együtt élni. Meg kell tanulnunk hagyni őket olyannak lenni, amilyenek, mert rengeteg energiát emészt fel, ha nem így teszünk. Ne elnyomni akarjuk egymást, hanem megtalálni a közös hangot. Fogadjuk el, hogy nem mindig van igazunk. Engedjük el a kontrollt, merjünk néha bizonytalanságban lenni. Merjünk megengedőbbek lenni magunkkal, fogadjuk több humorral a hiányosságainkat. 

Választhatjuk azt, hogy előtárjuk a bennünk rejlő szépséget. Ma egy kicsivel jobban, mint tegnap. És holnap még inkább.

Natthiko beutazza a világot, számos rendtársával találkozik. Megtapasztalja, hogy teljesen másként tekintenek rá a nyugati világban, mint ahogy Thaiföldön. Igyekszik minden tapasztalatból tanulni és építkezni. 14 év után Natthiko ismét egy megérzés hatására kilép a rendből. Mély depresszióba esik, nem találja a helyét. Végül ráébred arra, hogy mindaz a sok tapasztalat, amit szerzetesként gyűjtött a nyugati társadalom hasznára lehet. Míg a szerzeteseknek szinte lételeme a békés együttélés, a szeretet, a megbecsülés, önismeret és önkontroll, addig a nyugati társadalomban, ahol a rohanó életben elveszünk, nem az. Elkezdi hát a tanultakat továbbadni. Megházasodik, kiegyensúlyozott életet él. Ekkor tudja meg, hogy egy olyan betegségben szenved, melytől le fog épülni. A kezdeti sokk után ebből az esetből is építkezik. Nem adja fel, de elfogadja, amit a sors neki szánt. 

Rengeteg értékes gondolatot ölel fel ez a könyv. Legfőbb tanítása magunk és mások elfogadása. Hogy olyan életet éljünk, ami hasznos, amit élvezni tudunk. Semmi sem tart örökké. Ha visszatekintünk életünk végén a múltba, akkor úgy tehessük meg, hogy semmit nem bánunk, mindent megvalósítottunk és megéltünk, amit csak szerettünk volna. Natthiko ennek szellemében élt és visszatekintve elégedett volt azzal, hogy mert hallgatni a belső hangjára, és mindig önazonos tudott maradni.

Fülszöveg:
A ​gondolatainkat nem mi választjuk. Nem mi döntöttük el, hogy milyenek legyenek. Csupán abban dönthetünk, hogy hiszünk-e nekik, vagy sem. Ez a könyv nem a vallásról szól. Nem arról szól, hogyan kellene élned, vagy miben kellene hinned. Nem egy újabb önsegítő könyvről van szó. Ez a könyv egyszerűen csak arról szól, hogyan viszonyulj a gondolataidhoz és az érzéseidhez úgy, hogy az életed jobbá váljon. A Lehet, hogy tévedek Björn Natthiko Lindeblad története arról, hogyan hagyja el ígéretes közgazdászkarrierjét, hogy buddhista erdei szerzetes legyen, majd hogyan tér vissza Svédországba tizenhét év szerzetesi élet után – elveszetten, munka és pénz nélkül, egyenesen a depresszióba zuhanva. Hogy aztán tanulmányainak és segítő környezetének köszönhetően megtalálja a továbbvezető utat, amelynek eredményeként sikeres meditáció oktató és előadó lesz. 2018-ban Björnnél az ALS néven ismert, gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizálták, amelynek eredményeként 2022 januárjában eutanáziában halt meg szerettei körében. Két barátjával és munkatársával írt könyvében nemcsak arról ír, mire tanította korántsem hétköznapi élete, de arról is, hogy mi marad fontos akkor is, amikor mindennek vége.

Értékelésem:

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük