Rachel Joyce: Harold ​Fry valószínűtlen utazása

Harold ​Fry nem mindennapi utazásra indul. Magányos és szeretetlen életébe váratlan fordulatot hoz, mikor értesül arról, hogy egy kedves régi barátja halálos betegséggel haldoklik az ország másik felében. A férfi fejébe veszi, hogy azzal, hogy elgyalogol a nőhöz, a lehető legtovább életben tudja tartani. Hosszú útja során számot vet az életével, és rájön, hogy mi is igazán szükséges és fontos a boldogsághoz.

A mozifilm előzetese ébresztett rá arra, hogy évek óta a polcomon pihen ez a csodálatos regény, arra várva, hogy elolvassam. Az előzetes annyira meghatott, hogy végre előre soroltam, hogy csatlakozhassak Haroldhoz az ő különleges és valószerűtlen utazására.

A történet elején megtudjuk, hogy Harold nemrég vonult nyugdíjba és kettesben él feleségével, Maureennal. A házaspár eltávolodott egymástól az évek során, egyszerűen nem találják a visszavezető utat. Ekkor érkezik egy levél Queenie Hennessytől, Harold volt kolléganőjétől. A férfi plátói kapcsolatot ápolt a nővel, de hosszú évekkel ezelőtt megszakadt a kapcsolatuk. Queenie beteg, haldoklik, a levélben mindössze el szeretne elköszönni. 

Queenie nem vár választ, Harold mégis úgy érzi, hogy reagálnia kell. A levél azonban nyeglére sikerül. Úgy érzi tartozik a nőnek. Végül egy felületes beszélgetés egy idegennel ráébreszti a férfit arra, hogy tehet mást is. Úgy gondolja, hogy Queenie állapota javulhat, ha megtudja, hogy személyesen látogat el hozzá. A férfi minden előkészület nélkül indul neki a több száz kilométeres útnak. A séta zarándoklattá válik és sok ember életére lesz hatással.

Harold olyasmit határozott el, amit sokan nem értenek, ezért furán tekintenek rá. A történet ezen része rámutatott arra, hogy a hétköznapi életünkben mennyien vágyunk dolgokra, melyek mások számára érthetetlenek, és ezt hangoztatják is. A sok negatív hang az, ami miatt a legtöbben feladják és ez szomorú. Ezen folyamat hullámhegyén és völgyén a férfi is átmegy. Mikor már feladná, akkor kap olyan visszajelzéseket, melyek visszaadják a hitét.

Szerettem, hogy a történetben Harold ráébred, hogy mennyi mindenre hisszük, hogy szükségünk van, miközben ezek csak elvakítanak a célokkal kapcsolatban. Megindító volt az a csendes magány, melyben a feleségével éltek. Mély hasadék tátongott közöttük, és nem találtak visszautat egymáshoz. Egy hosszú út és távolság kellett ahhoz, hogy újra közeledni tudjanak és ismét vissza tudjanak emlékezni arra, hogy mi az, amit szeretnek egymásban.

A történetben komoly szerepet kap a társas magány és a gyász. Harold évtizedeket dolgozott a családjáért, végül teljesen feladta önmagát, és nyugdíjas korára jött rá, hogy mennyire kiüresedett az élete. Azzal, hogy kitalált magának egy célt és kiállt mellette, megváltoztatta az egész életét. A változás Maureent is arra ösztönözte, hogy ismét visszatérjen azokhoz a dolgokhoz, amit régen szeretett és szívesen végzett.

A könyv ferde tükröt állít a társadalmunk elé is. Az emberek előbb haszontalannak tartják Harold törekvéseit, majd hatalmas hírverést kap és a média hatására teljesen kifacsart reklámgyár és valami nagyon fura társas zarándoklat lesz belőle. Majd ahogy annak lenni kell: ahogy az emberek beleunnak, gyorsan nagy hírveréssel le akarják zárni az eseményt. 

Szerettem Harold kitartását és csendes önvizsgálatát, azt, ahogy utat talált önmagához és a feleségéhez. Jó szívvel ajánlanám másoknak is ezt a könyvet.

Fülszöveg:
Harold Fry nemrégiben vonult nyugdíjba, napjai szinte egyformán telnek, egészen addig, míg levelet nem kap egy régi ismerősétől, Queenie Hennessytől. A nőtől, akit 20 éve nem látott, és aki most a halálos ágyából írt neki. A férfi gyors választ fogalmaz, majd a levéllel elindul a sarki postaládához, amivel kezdetét veszi egy valószínűtlen utazás. Harold Fry elhatározza, hogy majd kilencszáz kilométert gyalogol Kingsbridge-től a Berwick-upon-Tweedben található otthonig, mert hisz abban, hogy amíg ő gyalogol, Queenie Hennessy élni fog. Vitorláscipőben és könnyű kabátban vág neki a tájnak és a sürgető küldetésnek. Útközben varázslatos figurákkal találkozik, akik felszabadítják régóta szunnyadó lelkét és benne a reményt. Megrohanják az emlékek: ahogyan először táncolt feleségével, Maureennal, az esküvőjük, az apaság öröme, és miközben emlékezik, lassan megbékül a veszteségekkel, a mulasztásokkal is.

Értékelésem: