Mikki Brammer: Minden, amit megbántam

A szerző egy különleges világba kalauzolt el ezzel a könyvvel. Azáltal, hogy a főszereplőnek egy olyan személyt választott, aki halottakat kísér el végső útjára, képet ad arról, hogy mit élnek át az emberek a “számadáskor”. Mi az, amit megtanultak életük során, milyen titkokat őriztek és hogy milyen dolgokat bántak meg. Érdekes utazás volt.

Clover különc kislány volt. Egyke volt, mivel szülei nem igazán tudtak megfelelő figyelmet biztosítani neki, máshogy látta a világot mint a társai. Az elmúlással már kisgyermekként gyorsan megismerkedik, előbb a óvó bácsija hal meg, majd röviddel ezt követően a szülei is. A lehető legjobb helyre kerül, amikor a nagypapája magához veszi, hiszen itt végre megkapja a kellő figyelmet és szeretetet. Clovert érdekli az elmúlás, így végül ezt választja tanulmányai témájának is. Sajnos nem tud nagypapája mellett lenni annak halálakor, ezzel olyan mérvű bűntudata lesz, ami egész további életét meghatározza.

Clover haldokló emberek mellett tölti a napjait. Célja, hogy a lehető legteljesebbé tegye számukra  az utolsó napjaikat. Teljesen bezárkózik, alig érintkezik valakivel. Úgy van vele, hogy ha nem szeret meg új embereket, nem is olyan fájdalmas elveszíteni őket. Magányos és egyhangú élet ez. Számos bölcsességet és tapasztalatot gyűjt, de nem képes ezzel a bölcsességgel élni és tanulni belőle. Új emberek felé nem nyit, de időnként ráveszi magát arra, hogy olyan kalandokba vágjon, amiket a haldoklók nem tettek meg, de vágytak rá és elmulasztották.

A lány életében akkor áll be változás, amikor egy új munkát vállal el. Claudia, az idős hölgy nagyon izgalmas életet élt. Olyan kalandokba is belevágott, melyek a saját korában furcsán vették ki magukat. Az asszony történetei kezdik ráébreszteni a lányt, hogy mik azok a dolgok, melyekről lemaradt. Lassan, óvatos léptekkel elkezd nyitni a világ felé. Elmegy egy randira, esélyt ad egy új barátságnak. Kilép a komfortzónájából. Mi a tapasztalat? Ezek nem mindig sülnek el jól, de legalább megpróbálta, esélyt adott a dolgoknak.

Clover lelkét megérinti az idős asszony. Claudia egy dolgot bánt meg, azonban ez alapjaiban változtatta volna meg az életét. Clover merészen nyomozásba kezd és mindent megtesz, hogy az idős hölgy békésen távozhasson.

Elgondolkodtatott ez a könyv. Szerintem, ha alaposan megvizsgáljuk az életünket, mind bánunk valamit. Nem hiszem, hogy nincs, aki ne találna ilyet az életében. Miért? Azért, mert ma már nem ugyanazok vagyunk, mint azok, akik az adott döntést meghozták. Bánhatjuk, de ostorozhatjuk magunkat olyan döntésekért, amit sokkal kevesebb élettapasztalattal hoztunk meg? Szerintem nem. De a könyv üzenete az, hogy soha nem késő változtatni, új dolgokat kipróbálni, és megpróbálni valamit tenni magunkért.

Fülszöveg:
Attól ​a naptól fogva, hogy az óvó bácsija összeesett, majd meghalt, miközben Nyúl Péter kalandjait mesélte a gyerekeknek, Clover Brooks erősebb köteléket érzett a haldoklókhoz, mint az élőkhöz. Mióta pedig imádott nagypapája, aki felnevelte, magányosan halt meg, mert ő épp Ázsiában utazgatott, Clover haláldúlaként dolgozik New Yorkban: annak szenteli életét, hogy végstádiumban lévő betegeket kísérjen el utolsó lelki útjukon: segítsen nekik elfogadni az elkerülhetetlent, és megbékélni önmagukkal, bármilyen hibákat követtek is el életük során.Clover olyan sok időt tölt haldoklókkal, hogy közben elfelejti – vagy nem meri – a saját életét élni. Nem akar senkit igazán közel engedni magához, mert az kockázatos: ha szeret valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy egy nap elveszítse…
Így él harminchat éves koráig, amikor egyszer csak – egy kedves öregasszonynak köszönhetően, aki elmeséli neki nagy szerelmének történetét –, nagyot fordul Clover élete: kénytelen lesz végre önmaga lelkének a mélyére nézni, és kideríteni, hogy igazából mire is vágyik. De vajon lesz-e bátorsága hozzá, hogy elinduljon a saját útján?

Értékelésem: