Laura Kneidl: Someone ​Else – Valaki más

Laura Kneidl ebben a történetben azt próbálja bemutatni, hogy egy baráti kapcsolatban milyen nehéz meghozni azt a döntést, hogy merjék-e kockáztatni a barátságukat egy párkapcsolatért. Rámutat a barát zónából való elmozdulás nehézségeire és arra, hogy hiába köt össze két embert számos dolog, mennyire nehéz mégis a különbözőségeket elfogadni.

A könyv egy sorozat második része. Az első részt nagyon szerettem és érdekesnek találtam, olyan témát feszegetett, melyről nem sokat lehet olvasni könyvekben. Már az első részben is felfigyeltem Cassie és Auri karakterére, kíváncsian vártam, hogy alakítja a szerző a sorsukat. A 2. könyv eseményei pár hónappal az első zárása után játszódnak, és önálló történetként is megállja a helyét.

Cassie és Auri már évek óta barátok és lakótársak. Közös bennük a könyvek és a fantasy iránti szeretet. Szívesen töltik együtt az időt, mindig találnak közös témát. Mindezek ellenére a személyiségük teljesen más. Míg Ari sikeres focista és nagy baráti körrel rendelkezik, valamint szívesen mozog társaságban, addig Cassie inkább befelé forduló típus. A lány szívesen van egyedül, olvas, sorozatokat néz és kosztümöket tervez. Ő jobban érzi magát kisebb társaságban, inkább a szűk baráti körével tölti az időt. Mindketten vonzódnak a másikhoz, de nem tudják a másik nyitott lenne-e többre, illetve érdemes-e azt a csodás kis buborékukat feláldozni egy párkapcsolatért.

Az évek során volt pár eset, amikor nyitottak egymás felé, de félreértések miatt, ezek balul sültek el. A kapcsolatuk megvédése érdekében ezekről inkább nem beszélnek. Végül már addig halmozódik a feszültség, amíg nem kerülhetik el, hogy beszéljenek a dologról, ami akár egy csodás kapcsolat kezdete is lehet.

Jó volt újra a régi szereplőkről olvasni, ebben a kötetben is sok szó esik Julian és Micah kapcsolatáról. Ők ugyan már egymásra találtak, de ezúttal azt figyelhetjük meg, ahogy Julian folyamatos időhiányban próbál helytállni a munkában és a kapcsolatban, míg Micah végre eldöntötte mit szeretne tanulni, és erre készül.

Szerettem azt a bizalmas viszonyt, ami Cassie és Auri között van. Amikor nincs ott senki más, akkor a saját kis világukban szépen kiegészítették egymást. A könyvet olvasva azonban már kezdett feszíteni az, hogy folyamatosan homokba dugják a fejüket, és nem beszélik meg egymással a félreértéseiket. Ilyen szempontból kicsit el lett nyújtva. Mégis megértem azt, hogy a két szereplő a különbözőségeik miatt nem mert lépni. Cassie mondhatjuk azt, hogy túl zárkózott volt, Auri pedig nem szerette volna, ha a csapattársai megismerik egy olyan oldalát, amit nem mindenkinek mutatott meg. Szerencsére mindketten próbálnak változtatni, közelíteni, hogy esélyt adjanak a dolognak. Azzal teljesen tudtam azonosulni, hogy Cassie nem szeretett volna vicc céltáblája lenni, és védelmet várt volna a bizalmasától, de szerintem meg lehet valakit úgy is védeni, hogy mégsem adjuk ki teljesen magunkat.

Tehát mondhatjuk, hogy a könyv a szól a barátságról, arról, hogy merjünk önmagunk lenni, és érdemes néha kilépni a komfortzónánkból. Akinek meg nem tetszik amit lát, annak nem muszáj velünk szorosabb viszonyt ápolnia, majd lesz helyette valaki más.

Fülszöveg:
Vajon megéri-e kockáztatni a pillanatnyi boldogságért egy igaz barátságot?
Cassie és Auri tulajdonképpen tökéletes pár lehetne: legjobb barátok, együtt laknak, és a legkedvesebb hobbijuk, a fantasy irodalom is közös bennük. És bár Cassie úgy érzi, Aurinál jobban senki sem ismeri a földön, néha mégis úgy tűnik, világok választják el kettejüket egymástól. Míg Auri mindennap futballedzésre jár, rengeteg ismerőse van, és szeret társaságba járni, addig Cassie inkább a külvilágtól elvonulva, egy szűk, de annál szorosabb baráti körben érzi jól magát. Ám ahogy telik az idő, és minél erősebb érzelmek fűzik Aurihoz, úgy növekszik benne a félelem, hogy mindaz, ami összeköti szerelmével, sajnos nem vetekedhet azzal, ami elválasztja őket…

Értékelésem: