Fehér Klára: Bezzeg ​az én időmben

„De engem nem érdekel, hogy az ő gyerekkorukban még nem volt villany, és nem volt autó. Engem az érdekel, hogy mi lesz holnap. Milyen világ lesz, amikor én megnövök? De ezt, úgy látszik, a felnőttek se tudják, hát a gyerekkorukról mesélnek…„

A szegedi könyvklubban döntöttünk ennek a könyvnek az elolvasása mellett. A tagunk, aki ajánlotta, nagyon lelkes volt, így mi is izgatottan vágtunk bele az új kalandba. Mivel megfogadtam, hogy többet fogok magyar szerzőtől olvasni az évben, emiatt is kifejezetten örültem ennek a kötetnek.

A történet egy gimnazista lányról, Katiról szól, aki az 1940-41-es években éli mindennapi életét.
Éppen a felszínen tudják tartani magukat, mindkét szülő dolgozik, és próbálnak a három lányuknak mindent megadni. Kati kicsit hebrencs, ami a házimunkát illeti, de példás tanuló, mert nagy álma, hogy orvos legyen. Ösztöndíjas egy olyan iskolában, ahová javarészt jobb anyagi körülmények között élő diákok járnak. Szégyelli, hogy ők szegényebbek, de igyekszik mindenben szabálykövető lenni. Egyik nap azt hazudja az osztálytársainak, hogy van egy Laci nevű barátja. A humoros a történetben, hogy mintha bevonzaná, találkozik is egy Laci nevű fiúval, akivel találkozgatni kezdenek. Mi már tudjuk, hogy az idő, amikor a történet játszódik, nem kecsegtet túl sok jóval…

Felüdítő volt egy olyan könyvet olvasni, amiben nincsen tévé,  mobiltelefon, social media és internet. Éles váltás ez a mostani gimis sztorikhoz képest. Az akkoriban élő diákoknak mások voltak a prioritásai. A 40-es években a szegényebb, de kitűnő diákok tanították a tehetősebbeket. Itt nem új iPhone-t szeretett volna a gyerek, hanem egy cipőtalpalást, hogy ne ázzon át harisnyája, vagy egy könyvet, amit nem engedhettek meg maguknak. Szomorú, hogy Kati bűntudattal rejtegetett egy atlaszt, hogy ne kelljen azt megosztania a testvéreivel. A legnagyobb titok egy elrejtett latin szótár volt és egy románc volt.

Azért vannak közös pontok a mai és a 40-es évek tinijeiben. Mindenki szeretne magának jobb sorsot. Szeretné, hogy befogadják, ezért nem átallanak kicsit füllenteni. Mindkét korban igyekeznek különlegesek lenni, legalább egy ember számára.

A történet olvasmányos stílusban íródott, így gyorsan lehetett vele haladni. Nem minden eleme tetszett, de az tény, hogy elgondolkodtatott a prioritásainkkal kapcsolatban. Minden generációnak vannak stílusjegyei, és szerintem minden generáció eljut egyszer odáig, hogy nehezen érti meg, az épp a jelenben folyó folyamatokat és akkor előjön a híres “Bezzeg az én időmben” mondat. Nem biztos, hogy az jobb volt, csak más. Ahhoz kellett alkalmazkodni, ami akkor volt. Aki ma nő fel, az a jelen kihívásainak igyekszik megfelelni. Érdekes körforgás ez, erre mutat rá ez a könyv is.

Fülszöveg:
„Bezzeg az én időmben…” – hallani a felnőttektől. De Kati, a tizenöt éves gimnazista lány, akinek annyi felé kell megfelelnie, mégis mindig kilóg a sorból, most akar élni és boldognak lenni. A tornaórán kitalált udvarló aztán valóra válik, és az osztálytársaknak hazudott Laci képében Kati életébe betoppan az első szerelem.
Fehér Klára klasszikus ifjúsági regénye minden korban népszerű, hiszen a szerelem egyetemes és mindig a jelenben él. Kati és Laci története mégis különleges, mert ebben a történetben 1941-et ír a naptár, és a történelem sötét árja ellen még a szerelem sem véd…

Értékelésem: