T. I. Lowe: Magnóliák alatt

„– Mama egyszer azt mondta, szeretni a családodat azt jelenti, hogy napsütésben és zivatarban is szereted őket.
Bice-bóca felmordult.
– Egyetértenék, ha apa zivatarai nem inkább tornádóra hasonlítanának. […] de mi van velünk?- Félelem és fájdalom gyulladt az öcsém szemében.- Mi lesz, ha a tornádója minket is felemészt? Onnan nincs visszaút.„

Az értékelés írása előtt gondolkodtam rajta, hogy mi alapján is választottam ezt a kötetet. Nem emlékszem. Vannak azok a megmagyarázhatatlan pillanatok, amikor a könyv talál meg minket. Újra és újra a szemünk elé kerül, vagy eszünkbe jut, így végül csak beszerezzük. Szóval ezúttal ez a könyv választott engem. 🙂

Ez a kötet a Vörös pöttyös válogatásból a komolyabb témát feldolgozó kötetek közé tartozik. A szerző a 80-as évekbe kalauzol minket egy dohánytermesztő farmra. Austin egy vidéki, felelősségteljes lány, aki boldogan él nagy családjával, 4 testvérével és szüleivel. A szülei nagyon ragaszkodnak egymáshoz, az édesanyja bohókásan városokról nevezi el őket, mivel soha életében nem utazott sehová.

Austin 13 éves, amikor édesanyja ikerszülés közben meghal, és ezzel az egész család élete felborul. A lány édesapja nem képes feldolgozni szeretett felesége elvesztését, ami komoly terheket ró Austinra. A lány felnőtteket megszégyenítő módon igyekszik összetartani a szeretteit, gondoskodni róluk. A gyerekek között szellemi és testi fogyatékos gyermek is van. A picik és a kamaszok szorosan összezárnak. Bár vannak hisztik és morgások, de alapvetően nagyon összetartanak. Az apa állapota hullámzó. Fizikailag jelen van, de érzelmileg nem tudja támogatni a családját. Hol ágyban fekszik, hol mániás epizódjai nehezítik meg a fiatalok életét. Az évek múlásával a gyerekek megtanulják elrejteni a problémáikat. A külvilág elől titkolják, hogy mi történik az otthon falai között.

Van néhány ember, akik azonban közelebb állnak. Az apa vallásos, régen minden környezetében élőre gondot fordított. A farmján minden vasárnap prédikált. Ezeket az eseményeket még mindig megtartja, de már nem tud olyan erős pillére lenni a közösségnek. A farmon élő munkások és a hívek számára kezd egyre több jel arra mutatni, hogy valami nincs rendben a farmon, azonban senki sem akar vagy mer közbeavatkozni. Austin egyre közelebb kerül egy fiúhoz, de a problémáit még vele sem meri igazán megosztani. Tudja, hogy ilyen körülmények között nem hagyhatja ott a testvéreit, de a fiú életét sem akarja megmérgezni. Végül eljön az az idő, amikor már nem titkolózhatnak tovább…

A történet érdekes gondolatokat indított el bennem. Kezdetben haragudtam azokra az emberekre, akik látták a jeleket, de nem léptek közbe. De tudhatjuk, hogy milyen az ő helyükben lenni? Nem. Minden embernek megvannak a maga sebei, így nehezen veszi észre másokét, vagy nagyobb löket kell, hogy merjenek beavatkozni.

Szomorú volt megtapasztalni, ahogy a tinédzserek és pici gyerekek próbálnak megküzdeni a fájdalmukkal és haragjukkal, és egyben tartani egymást. Olvasni azt, hogy nem mernek segítséget kérni, inkább választják az ismert rosszt, mert tartanak attól, hogy valami még rosszabbá válhat az életük. A könyv arra mutat rá, hogy milyen nehéz az élet egy mentális beteg szülő mellett, de a testvéri szeretet képes összetartani egy családot. Illetve arra is rámutat, hogy milyen fontos segítséget kérni, még ha nehéz is.

Fülszöveg:
Magnólia, Dél-Karolina, 1980.
Austin Foster alig tinédzser, amikor édesanyja ikreknek adva életet, belehal a szülésbe. Ezzel neki kell összeszednie a darabkákat, miközben hat testvérét összetartja, és mindent megtesz, hogy apja ne süppedjen a saját sötétségébe.
A család dohányfarmján összekaparni a betevőt nem éppen zökkenőmentes. Amikor néhány kedves cselekedet segít enyhíteni Fosterék küzdelmét, Austin azon kapja magát, hogy Magnólia legszínesebb polgáraira támaszkodik, mind barátságban, mind másban. De az igazságot eltitkolni a Nólia birtokon zajló eseményekről közel lehetetlen, és Austin kétségbeesett próbálkozása, hogy fenntartsa a látszatot, csaknem megtöri a lelkét.
Épp, amikor úgy tűnik, többet tartogat számára az élet egy gazdag helyi család fiával, akibe évekkel ezelőtt belezúgott, apja olyan döntést hoz, amely kitárja titkaik ajtaját, és nyilvános számvetéshez vezet. Következményekkel jár, ha olyan fiút szeretsz, mint Vance Cumberland, ám az igazság felszabadító is lehet.
T. I. Lowe merész, mégis gyengéd és felemelő regénye emlékeztet, hogy egy történet lehet nagyszerű, még ha össze is töri a szíved… majd a lehető legjobb módon befoltozza.
Az év legmegindítóbb felnőtté válási története.

Értékelésem: