Shel Silverstein: A ​jóságos fa

„A fiú szívből szerette a fát.
A fa pedig boldog volt.
De telt-múlt az idő… és a fiú megnőtt.”

A könyvet kedvenc szegedi könyvesboltomban, az Ákombákom Könyvesboltban ajánlotta a tulajdonos. Megbíztam az értékítéletében, mivel minden szavából süt a könyvek iránti szenvedély és jó érzékkel tesz javaslatokat, miután felmérte az igényeket. Örülök a dolgok ilyetén alakulásának, ugyanis nem hiszem, hogy máshogy rábukkantam volna erre a könyvre. A borító annyira csúnyácska, hogy nem csábítja az embert arra, hogy leemelje azt a könyvespolcról. Kár lett volna, ha nem teszem meg. Mivel egy gyermekkönyvről van szó, pár perc alatt kiolvasható a mű. Valóban minimalista az illusztráció, rajzolt, fekete-fehér, egyszerű képekből áll. Így utólag jó választásnak gondolom, nem vonja el a figyelmet a könyv mondanivalójáról. Ha a gyerekek szeretnék, akár ki is színezhetik, ezzel is plussz élménnyel gazdagodhatnak. Bár a rajzok egyszerűnek tűnnek, azért mind a fa, mind a kisfiú mozdulatai nagyon beszédesek. A történet egy ember és egy fa viszonyáról szól, ez a kapcsolat éveket ölel fel. Kezdetben a kisfiú szereti a fát és viszonozza a szeretet, évek elteltével a viszony átalakul, a fa mindig csak ad, de a fiú/férfi/bácsi legtöbbször csak elvesz. Szerintem nincs olyan ember, akiben ne keltene érzelmeket, ha elolvassa ezt a történetet. Én egyszerre éreztem haragot és szomorodtam el. Minden bizonnyal sokan, sokféleképp értelmezik majd, minden embernek a kezébe adnám, hogy okuljon belőle.

Fülszöveg:
„A jóságos fa, Shel Silverstein egyik legismertebb műve számtalan nyelven látott napvilágot, és a világ minden táján rajongókra talált gyerekek és felnőttek körében egyaránt. A könyv az Egyesült Államokban rendre toplistás helyen végez mind a „tanárok által ajánlott gyermekirodalom”, mind a „minden idők legjobbgyermekkönyvei” kategóriában.
Irodalomtudósok a mai napig vitatkoznak róla, mit is üzen nekünk ez a szívhez szóló történet: egyesek szerint a feltétel nélküli szeretet eszméjét hirdeti, mások szerint az anyatermészet és az emberiség viszonyát jelképezi, míg a legelterjedtebb vélekedés szerint az anya-gyermek kapcsolat lényegét tükrözi.
Volt egyszer egy fiú, aki naponta elment egy fához, hogy felmásszon a törzsére, hintázzon az ágain, egyen a terméséből.
„A fiú szívből szerette a fát.
A fa pedig boldog volt.
De telt-múlt az idő… és a fiú megnőtt.”
És ahogy megnőtt, elkezdett egyre többet akarni a fától. A fa pedig egyre csak adott és adott…
Bárhogyan is értelmezzük a művet, Silverstein saját, minimalista stílusú rajzai tökéletes hangulatot teremtenek a fájdalmasan szép és megindítóan igaz történet befogadásához.
Szeretettel ajánljuk gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ezt a gyönyörű mesét.

Értékelésem: