Fejlesztő könyvek

Allan Pease – Barbara Pease: Nekem ​te kellesz, neked pedig én

Allan Pease nevéről valószínűleg a  legtöbbeknek a Testbeszéd című könyv jut eszébe. A szerző azonban feleségével is számos könyvet írt közösen. Mindketten pszichológusok, akik elég aktívan publikálnak párkapcsolati témakörben. Könyveik közül magyarul megjelent például a  Miért ​hazudik a férfi? Miért sír a nő? illetve Miért ​nem képesek többfelé figyelni a férfiak, és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők? Úgy gondolom, hogy az a legnagyobb erőssége a könyveiknek, hogy mindkét nem nézőpontjából igyekeznek ismertetni egyes helyzeteket. 

A Nekem ​te kellesz, neked pedig én egy rövid felvezetővel indul, ahol a már korábban megjelent könyveikre utalnak vissza. Ezt a részt én lehet, hogy elhagytam volna, mivel csupán utalásokat tartalmaz, nem ad hozzá a könyv értékéhez. 

A könyv ezt követően jól elhatárolható részekre osztható. Minden témát férfi és női oldalról is körbejárnak a szerzők. Elsőként a nők azon szokásait veszik számba, melyek zavaróak vagy nehezen értelmezhetőek a férfiak számára. A leghangsúlyosabb ebből a szempontból a nők zsörtölődése. Férfi oldalról nem emel ki konkrét ellenpontot, az ő esetükben inkább több kisebb zavaró tulajdonságokat sorol fel (pl. folytonos megoldáskeresés és tanácsadás; nem kérnek útbaigazítást; nem szeretnek vásárolni stb.).

A szerzők kihangsúlyozzák, hogy saját tapasztalataikból, kutatásokból és olvasói levelekből merítkeztek. Mindkét oldalt ismertetik, példákkal is bemutatják, majd megmagyarázzák miért működünk így, valamint tanácsot is adnak, hogy hogyan érthetjük meg egymást jobban, illetve hogyan fogadhatjuk el azt.

A könyv a hasznos információk és magyarázatok mellett tartalmaznak tesztet nők és férfiak számára is. Emellett a szerzők próbálnak segíteni, hogy mutassanak arra, hogy mi az, ami általában vonzó a nők szemében egy férfiban és fordítva.

Nekem nagyon tetszett a pontozós rendszer. Allan és Barbara rámutat arra, hogy a nők fejben pontoznak, míg a férfiak nem. Nyilván ez így sarkos, mi nők nem vezetünk erről statisztikát, de valamilyen szinten megjegyezzük, hogy ki mit végzett el. A szerzők arra biztatják a női és férfi olvasóikat, hogy üljenek le párként, beszéljék meg, hogy 30 napig pontozni fogják egymás tevékenységét. A listába rögzítsék fel, hogy a saját és a másik fél tevékenységeit 1-30 pont értékkel. Lehet plusz pontot is adni, illetve büntetőpontot is az igazán zavaró dolgokért. Az adott vizsgálati időszakban nem beszélhetik meg a pontokat, a végén összegeznek.

A pontozós rendszer eredményei is arra mutatnak rá, hogy mennyire másként gondolkozunk arról, hogy a másik szemében egy-egy elvégzett tevékenység mekkora értékkel bír. A bemutatott példa is mutatja, hogy míg a férfi a feladat nehézsége alapján súlyoz, addig a nő ezt máshogy látja. A nők rengeteg pontot adnak apróbb gesztusokért is (pl. a vállukra terített kabát vagy egy kedves szó), míg a férfiak fel sem tételezik, hogy ezért egyáltalán pontot kapnának. Úgy gondolom, hogy a feladat segít abban, hogy a felek jobban megértsék, hogy mi az, amivel boldogságot okozhatnak a másiknak, és sok esetben nem is kell olyan nagy dolognak lennie.

A könyv tehát egy olyan segédanyag, ami útmutatóul szolgál mindkét nem számára. Abban segít, hogy jobban megértsük azt, hogy biológiailag máshogy vagyunk bekötve. Ha megpróbáljuk ésszel megérteni a folyamatokat, könnyebben el tudjuk azt fogadni, ezáltal minimálisabbra csökkenthetőek a konfliktusok. Nem gondolom, hogy a könyv szentírás. Számos esetben nem értettem egyet a nőkre vonatkozó megállapításokkal. Még egy adott nemen belül sem vagyunk teljesen egyformák. Ettől függetlenül a könyvben felhozott példaesetek és a megoldási javaslatok jó alapok ahhoz, hogy hogyan ne értsük félre egymást.

Értékelésem:

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük