Fejlesztő könyvek

Almási Kitti: Ki vagy te

„…miként torzítják a nyílt kommunikációt és szűkítik be a szabad cselekvés lehetőségét a társadalmi elvárások. Ha ki mernénk mondani, amit gondolunk, ki mernénk mutatni, amit érzünk, meg mernénk lépni, amit lelkünk mélyén szeretnénk, egész más világot élnénk”

A fenti idézet nagyon szépen utal rá, hogy miről is szól ez a könyv. Azért választottam ezt a kötetet, mert mindig is foglalkoztatott, hogy mennyire az elvárások rabságában éljük az életünket, kíváncsi voltam erre egy szekértő szemszögéből is. A szerző nagyon szépen építi egymásra a témákat. Azzal kezdi, hogy bemutatja az első találkozásunkat az elvárásokkal, ami a gyerekkorunktól kezdődik. Ezek az alapvető elvárások és benyomások nagyon meghatározóak a felnőtt életünkben játszott teljesítménykényszereinkkel kapcsolatban. Ijesztően befolyásolják, hogy a felnőtt kapcsolatainkban hogyan boldogulunk. A szülőktől kapott minták egy része általuk is ellesett, tanult minta vagy a társadalmi elvárások leképezése. 

Külön fejezet foglalkozik a társkereséssel, az elvárásokkal és teljesítménykényszerrel párkapcsolati viszonylatban. Nagyon szépen leírja, hogy a legtöbb probléma abból ered, ha másnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk. Hiába akarjuk, hogy tetszünk másoknak, a legjobbat magunkkal és másokkal akkor teszünk, ha önazonosak tudunk maradni. Nem baj, ha különbözünk, sok apró dolog határozza meg, hogy mitől lesz jól működő egy kapcsolat és ebben a legfontosabb a kommunikáció.

Külön ínyencség volt a „Rejtett életünk” című fejezet. A cím nem rejt zsákbamacskát. A modern kor lehetővé teszi, hogy azokat a dolgokat, amit még a legjobb barátainkkal sem merünk megbeszélni arra az interneten keresünk rá és a nagy testvér nyilván tárolja ezeket, így egy nagyon érdekes képet mutat arról, hogy melyek azok a témák, amiket megbélyegzőnek tartunk vagy szégyellünk.

A könyvet befejezve sokáig gondolkodtam az olvasottakon. Megrémültem, hogy mennyire korlátoz minket minden olyan béklyó, amit végül is mi akasztunk saját magunkra. Emellett mennyire korlátolt a társadalom, amiben élünk. Valahol inkább a pozitív üzenetet igyekszem kivenni belőle, ami az, hogy a lehető legtöbb helyzetben próbáljunk érettek lenni. Hallgassunk meg másokat, ne ítélkezzünk. Éljünk olyan életet, amiben a tisztelni tudjuk magunkat és másokat, tekintettel tudunk lenni mások igényeire, de a realitás talaján maradunk, ami az elvárásokat illeti.

Mindenki számára kötelezővé tenném az elolvasását.

Fülszöveg:
Tudatos ​törekvéseink mellett egy sor olyan belső szabály irányít minket, amelyek létezésével talán nem is vagyunk tisztában, mert ezek mások sugalmazott vagy vélt elvárásai alapján épültek fel bennünk.
Így kell kinéznem, ha azt szeretném, hogy… Illik úgy viselkednem, mintha… Nem láthatják meg rajtam, hogy… Mit szólnának, ha tudnák… Ha érvényesülni akarok, akkor… Jobb a békesség, szóval…
A másoknak való megfelelés vágyában folyamatosan figyelünk és találgatunk, mik lehetnek a többiek elvárásai, és gyakran önmagunknak sem valljuk be, mennyire igyekszünk ezeknek eleget tenni. Az így kialakított viselkedésminták egy idő után annyira beépülnek, hogy már a sajátunknak érezzük őket, csak sokszor nem értjük, miért érezzük magunkat olyan rosszul a bőrünkben.
A munkám során azt tapasztalom, hogy legtöbbször nem azzal foglalkozunk, milyenek vagyunk valójában, vagy szívünk mélyén milyenek szeretnénk lenni, hanem azzal, hogy milyennek kell(ene) lennünk mások szerint. Mivel nem remeteként élünk, természetesen figyelembe kell vennünk a körülöttünk élő embereket, ám ha rossz helyre tesszük a fókuszt, örökös igazodásra, ebből fakadóan pedig állandó csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat.
Feltetted már magadnak a kérdést: ki lennél Te, ha nem mindig mások elvárásai szerint élnél? Ha nem sóvárognál annyira a külső visszaigazolásra, hanem felfedezhetnéd és így az lehetnél, aki valójában vagy? Ha nem áldoznád fel a megfelelés oltárán az önazonosságodat? Van-e még olyan pillanat, amikor tudod, érzed, ki vagy Te?
Ezzel a könyvvel arra szeretnélek késztetni: gondold végig, hogy a saját életedben mit miért teszel éppen úgy, ahogy. Vedd számba, hogy kiknek az elvárásait tekinted önmagadra nézve szinte kötelezőnek, és miért is akarsz ennyire megfelelni nekik. A Téged mozgató elvárások közül melyekre mondasz tudatosan is szívből igent, melyek esetében tartod még vállalhatónak a kompromisszumot, és mi az, amin inkább változtatnál? Miben szeretnéd akár mások kívánsága ellenében is a saját utadat követni, és hogyan szedheted össze ehhez a szükséges bátorságot, erőt és kitartást?

Értékelésem:

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük