„Arról álmodom, hogy csak olyan emberekkel találkozom, akik szerint jó velem találkozni.” A könyv borítójával már több hirdetésben találkoztam, de tekintettel arra, hogy ez egy novellás kötet, sokáig nem vásároltam meg, mivel az utóbbi időben ritkábban olvasok novellákat. A műfajjal nincs különösebb bajom, egyszerűen mire belemelegszem a történetbe, már le is zárul, ezért szeretem jobban a regényeket. Végül Suba Csaba insta oldalán találkoztam vele ismét, és határoztam el magam. Milyen jól tettem! A szerző 3 kötetet írt az egyes emberi életciklusokra (fiatalkor, felnőttkor, időskor). Ez a kötet a középső. Az elsőt nem olvastam, de nem kapcsolódnak, így külön-külön is élvezhetőek. A felnőttkori monológok a 30-50 közötti korosztályhoz kapcsolódó élethelyzeteket veszi…

„Néha a sors egyszerűen csak megmutatja az utat, amerre haladnod kell, és te csak követed.” Sokat gondolkodtam, hogy megvegyem-e ezt a könyvet, miután a szerzőtől korábban már megjelent regény sajnos nem igazán nyerte el a tetszésem. Végül pár általam figyelt moly pozitív visszajelzése arra ösztönzött, hogy mégis beruházzak rá. Milyen jól tettem! A borító némileg megtévesztő. Kicsit túl rózsaszín és ezzel a párral az elején romantikus könyv benyomását kelti. Valójában 6 ember sorsába nyerhetünk bepillantást ebben a 340 oldalban.  Számos ember utazik rendszeresen ugyanazon a buszon, vonaton, metrón. Ilyenkor gyakori, hogy egyazon járaton, ugyanazokkal a személyekkel kerülünk egy légtérbe. Van, hogy összemosolygunk, de ritkán fordul elő, hogy beszélgetünk egymással, ugye?…