„Néha a sors egyszerűen csak megmutatja az utat, amerre haladnod kell, és te csak követed.” Sokat gondolkodtam, hogy megvegyem-e ezt a könyvet, miután a szerzőtől korábban már megjelent regény sajnos nem igazán nyerte el a tetszésem. Végül pár általam figyelt moly pozitív visszajelzése arra ösztönzött, hogy mégis beruházzak rá. Milyen jól tettem! A borító némileg megtévesztő. Kicsit túl rózsaszín és ezzel a párral az elején romantikus könyv benyomását kelti. Valójában 6 ember sorsába nyerhetünk bepillantást ebben a 340 oldalban.  Számos ember utazik rendszeresen ugyanazon a buszon, vonaton, metrón. Ilyenkor gyakori, hogy egyazon járaton, ugyanazokkal a személyekkel kerülünk egy légtérbe. Van, hogy összemosolygunk, de ritkán fordul elő, hogy beszélgetünk egymással, ugye?…