Agustina Bazterrica: Pecsenyehús

A Pecsenyehús egy kegyetlenül őszintén megfogalmazott disztópikus regény, egy olyan világból, ahol az emberek a húsevés kedvéért képesek legalizálni a kannibalizmust és komplett iparágat alakítanak ki a humán egyedek tenyésztésére.

A történetet Marcos Tejo szemszögéből ismerhetjük meg. A férfi eredetileg állatorvosnak tanult, de az állatokat kipusztító vírus miatt ebben a szakmában nem tud dolgozni. A világ teljesen átalakult, mivel a hús már nem érhető el, de az emberek nem tudnak enélkül élni, végül legalizálják a humán egyedek tenyésztését és fogyasztását.

Az emberek mindent megtesznek azért, hogy ámítsák magukat. A termékeket különleges húsnak nevezik, valamint tiltják, hogy a tenyésztett humán egyedeket nevén nevezzék, vagyis embernek. Úgy tekintek rájuk, mint állatokra. A tipikus emberi nézőpont, behunyják a szemüket és nem is akarják tudni honnan jön az, ami az asztalukra kerül.

A szerző bravúros módon választott helyszínt és főszereplőt. Marcos Tejo egy vágóhídon dolgozik vezetőként. Korábban a vállalat apja tulajdonában állt, azonban az új szabályok bevezetését követően eladták a céget. Marcos minden feldolgozási folyamatot ismer. A könyvben kétszer is végig kalauzol minket a gyáron. Az egyik alkalommal egy beszállítónak mutatja be a céget, a másik alkalommal az újonnan érkezett alkalmazottaknak mutatja meg a “jószágok” feldolgozásának állomásait. Vannak tenyészbikák, nőstények és ivadékok is. A húsok sok esetben génmanipuláltak, hogy gyorsabban fejlődjenek. A vágási folyamat hasonlít az állatokra, a kifejezéseket is a sertés és marha feldolgozásból vették át. A feldolgozott ember minden részét hasznosítják, még a bőrüket is.

Marcos Tejo érdekes karakter. Úgy tűnik, hogy nem teljesen ért egyet azzal, amit csinálnia kell, de teszi, amit muszáj, a családjáért. Végül ő is megmérettetik egy ponton. Az egyik beszállító egy nőstényt ajándékoz neki, ami teljesen legális. A férfi magányos, mert a felesége elhagyta őt a gyermekük elvesztését követően. Nyomja a vállát demens édesapja sorsa is. Nem hiányzik neki egy újabb teher. Szinte már semmiben nem lel élvezetet és csak azért dolgozik, hogy apja méltó ellátásban részesüljön. Egy ponton aztán ő is választásra kényszerül.

Kiderül, hogy nem csak tenyésztett egyedek kerülhetnek az asztalra. Semmilyen húst nem hagynak veszendőbe menni. Ha valaki bűnt követ el, vádóhídra kerülhet. Ha meghal valaki a húsa még ettől felhasználásra kerülhet. A névvel rendelkező hús olcsó hús, tehát a szegényebb vagy dögevő réteg asztalára kerül.

Az ábrázolásmód taszító. Vannak olyan karakterek, akik teljes természetességgel beszélnek az emberi bőr cserzéséről. Az író elképesztő mélységekig elmegy a helyzet bemutatásával. Ha valaki fajtalankodik a termékkel vagy esetleg betanítja munkára, az büntetendő. De az teljesen legális, hogy valaki otthon tartson egy egyedet és még élve hasítson ki belőle darabokat. Az is teljesen rendben van, ha vadászat céljából nevelnek egyedeket. És van még ennél alább is, hiszen Tejo részt vesz egy olyan vacsorán, ahol elmesélik, hogy a bűnszervezetekben milyen illegális tevékenység folyik még.

Az egész könyv borzongató. Az író igyekszik a lehető legtávolabb helyezkedni és így bemutatni az adott világot. Ez a szöveg nyelvezetén is érződik. Bár E/3 személyben ír, de a lehető legkevesebbszer használja a keresztneveket.

Bár néha le kellett tennem a könyvet, és pár napig nem ettem húst, azt gondolom, hogy érdemes volt elolvasni ezt a regényt. Az a szomorú, hogy simán el tudok képzelni egy olyan világot, ahol a leírtak megtörténnek. Beleborzong az ember, de elgondolkodik rajta, hogy ha ebben a világban élnénk lenne-e egy olyan pont, amikor mi is meginongnánk. Amikor egyedül érezzük magunkat, vagy nem lehet gyerekünk vagy épp életmentő szervre várunk. Vajon mit tennénk?

Fülszöveg:
Egy, az állatokat megtámadó, halálos vírus hirtelen felbukkanása végérvényesen átalakítja a világot: a haszonállatoktól a háziállatokig mindent meg kell semmisíteni, húsukat sem lehet többé fogyasztani. A kormányok drasztikus döntéssel reagálnak a kialakult helyzetre: engedélyezik az emberi hús felhasználását, tenyésztését, szaporítását, vágását és feldolgozását. A kannibalizmus törvényerőre emelkedik, és a társadalom két csoportra szakad: akik esznek és akiket megesznek.
Marcos Tejo, a Krieg Húsgyár megbízottja, tipikus hivatalnok. Egy nap azonban ajándékba kap egy élő, ám fogyasztásra szánt nőstényt…
Könyörtelen disztópia, amely egyszerre kegyetlen és elmés, allegorikus és valószerű. Agustina Bazterrica felkavaró regénye az egész világon heves vitákat váltott ki az erkölcsről, az empátiáról és a megalkuvásról.

Értékelésem: