Fantasy

Alix E. Harrow: A Starling-ház

Harrow varázslatos világot alkotott. Egy olyan történetet, melyben az elveszett embereket megszólíthatja egy ház, a stabil otthon ígéretével, de ennek ára van. A fedélért és anyagi biztonságért cserében védelmezniük is kell azt.

Opal és öccse, Jasper egy Eden nevű kisvárosban élnek. Edenben az élet kilátástalan. Lepusztult bányászváros, elszegényedett és megkeseredett lakókkal. Opal 26 éves, 10 éve egyedül neveli testvérét, a fiú az egyetlen, aki reményt nyújt a mindennapokban. Opál úgy érzi, hogy az öccse megérdemli a szeretetet és a jobb életet. Azt hiszi a fiú minden ami ő nem: okos és tehetséges, és ezért a hitért képes feláldozni önmagát is. A lány szinte mindent képes lenne megtenni a fiúért, hazudik, lop. Egy idő után cinikussá teszi ez az élet, de őt ez sem érdekli, szeretné Jaspert bejuttatni a legjobb iskolába, hogy végre elhagyhassa ezt a helyet. 

Opal munkába menet minden nap elhalad a Starling-ház mellett. Az épületről és lakóiról sok szóbeszéd kering, a legtöbb egészen elképesztő. A lány rendszeresen álmodik a házról, és öntudatlanul is vonzódik a helyhez. Egyik alkalommal szóba elegyedik a ház jelenlegi lakójával, a kimértnek tűnő Arthurral. A férfi házvezetőnői munkát kínál neki, amit ő a díjazás miatt képtelen elutasítani. 

A munkával töltött hosszú hetek alatt Opál egyre több mindent tud meg a házról és lakójáról. Különös módon a ház, mintha élne, és értékelné az érte tett erőfeszítéseket, ahogy Arthur is. Azonban az, hogy egyre inkább ragaszkodik a helyhez és a férfihoz, hatalmas veszélyeknek teszi ki őt. Rájön, hogy a gyermekkorában olvasott könyvben több az igazság, mint gondolta, és a sorsa jobban összefonódott a házzal, mint valaha is képzelte. De ekkor már kész arra, hogy kiálljon mindazokért, akiket szeret.

Nagyon szerettem ebben a történetben, hogy a szerző szépen lassan mutatja be a szereplőket. Általában nem szeretem a cinikus és csalárd szereplőket, de Opal cinikussága, szarkazmusa valahogy elnyerte a tetszésemet. A küzdelmes múltja miatt érthető, hogy nehezen bízik meg az emberekben és nem szívesen kér segítséget. Azt hiszi, hogy minden helyzetben magának kell helytállnia. Csodálatos az az áldozatkész testvéri kapcsolat is, ami Jasperrel összeköti. Bár sokszor szívfacsaró volt a lány küzdelme, de lassan kibontakozott a történetben az is, hogy a lánynak vannak támogatói is, akik ugyan a stílusa néha furcsa, de máshogy nem juthattak Opál közelébe és nem fogadták volna el a segítséget.

Sok karakter nagyon érdekes volt és ezek összessége az, ami megadta a könyv hangulatát. A háznak saját jelleme volt, reagált az elhanyagolásra, a gondoskodásra, szerettem, ahogy Opal támasza volt, amikor arra volt szüksége. Vicces jelleme van a macskának is, aki a házzal együtt tökéletes humoros pillanatokkal járulnak hozzá a történethez.

Értékelésem:

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük