Maja Lunde: A ​Nap őrzője

„Amióta az eszemet tudtam, arról álmodtam, hogy történjen valami, ami mindent megváltoztat.„

A Hónővér után borítékolható volt, hogy A nap őrzője című könyvet is elolvasom. Úgy érzem, hogy Maja Lunde és az illusztrátora, Lisa Aisato, tökéletesen egymásra hangolódva készítették el ezt az alkotást is. A 4 részre tervezett sorozatból a második rész a tavasz. Kíváncsian vártam, hogy a szerző ezúttal mi köré szőtte a történetet. 

„Az én világomban a Nap nem létezett. Az én világomban sűrű eső hullott a szántóföldekre és az erdőkre, az esőcseppek a tetőkről lepattanva ezernyi parányi csobbanással értek le a tócsákba. Itt nem létezett nyár, ősz, tél, sem tavasz, amelyet Nagypapa a legjobb évszaknak tartott. Nem létezett sem éjszaka, sem nappal, csak örök szürkület.„

Lilja egy tinédzser lány, aki nagyapjával él közösen. Különös világukban nem léteznek évszakok, folyton borús, esős az idő. Ilyen viszonyok között nem sok növény marad életben. A szomorúság, elkeseredettség és éhség mindenki életére rányomja a bélyeget. A változás akkor következik be, amikor a lány egy nap követi a nagyapját és egy olyan világba csöppen, ahol minden sokkal fényesebb és jobbnak tűnik. Ráébred arra, hogy mások jólétéért is tehet és meg is próbálkozik ezzel. 

A kötetet ezúttal sem kisgyermekeknek szánták. Bár ez egy mesekönyvnek tűnik, de 12 éves kor alatt nem javasolnám, mert a mondanivalója csak a nagyobb gyermekek és a felnőttek számára érthető igazán.

Maja Lunde ismét elgondolkodtató történetet alkotott. Ezúttal a természet és az ember viszonya van a fő fókuszban. Megismerteti a két végletet. A tűző napsütés és szárazság ugyanúgy emberéleteket követelhet, mint az esős, sötét, termelésre alkalmatlan idő. Nagy hangsúlyt kap az emberi beavatkozás, és a felelősségvállalás is ezekért. A történetet csodálatosan kiegészíti Lisa Aisato illusztrációja, aki ismét felerősíti a könyv üzenetét a csodás képeivel.

Mélyen elgondolkodtató volt a történet sok szempontból is, az ilyen könyvek miatt érdemes olvasni. Kíváncsian várom a következő részt.

Fülszöveg:
Lilja ​a gyermekkor és a kamaszkor határán nagy változásokon megy keresztül, de körülötte a természet olyan eseménytelen, mint mindig. A lány csak halványan emlékszik a ragyogó Napra, az általa ismert világ esőtől nehéz és sötét. A vizes földben semmi sem nő, az örök félhomályban egyetlen növény sem érzi jól magát.
Lilja árva, a nagyapjával él, aki zöldségekkel látja el a falut. A nagypapa egy nap otthon felejti az uzsonnáját, és amikor Lilja utánaszalad az üvegházhoz, észrevesz valamit, ami mindent megváltoztat.
Titkos ösvényt pillant meg, amely az erdőbe vezet, ahová gyerekek nem mehetnek. A kíváncsi Lilja azonban a többi gyerekkel ellentétben elfojtja a félelmét, és egyedül elindul az ösvényen. Odabent, a sötét fatörzsek között egy másik, virágzó világot fedez fel, ahol hatalmas kaland vár rá. Szembe kell néznie legnagyobb félelmével, ugyanakkor szeretetet és boldogságot is talál ott – és nem utolsósorban a tavasz reményét.

Értékelésem: