Jess Lourey: Kimondhatatlan

Jess Lourey merész dologra vállalkozott. Egy igaz történetet alapul véve, írt egy különleges regényt, melyben megjelenik minden, ami valóban kimondhatatlan. Egy 12 éves kislány szemszögén keresztül mutat be egy sorozatos emberrablási ügyet, valamint egy olyan világba kalauzol, ahol a gyermekeknek a saját otthonában is félnie kell.

Cassie szüleivel és nővérével él egy farmon. Sok tekintetben átlagos, olyan dolgok foglalkoztatják, mint bármely kis tinit: iskola, barátok, fiúk. Hétköznapjaiba azonban egy plusz fenyegetés lép be, mikor elkezdenek kiszivárogni a hírek, hogy fiúkat rabolnak el, erőszakolnak meg, majd ugyanezek a srácok erőszakosan térnek vissza. A kislány kezdetben inkább kíváncsi. Végül egyre több fiú tűnik el, a lányt bosszantja, hogy nincs előrelépés az ügyben és úgy gondolja, hogy ő maga is tehet a tettes előkerítése érdekében. Kérdezősködése nyomán azonban egyre nagyobb veszélybe sodorja magát.

A Kimondhatatlan című könyv kapcsán nem beszélhetünk fordulatos krimis szálról. Az adja a könyv pikantériáját, hogy minden tudást egy kislány szemén keresztül szerzünk meg. Ez a szűrő pedig sok tekintetben naiv és máshogy szemlél, mint mi felnőttek. A szerző az előszavában is leírja, hogy a legfőbb célja az volt, hogy azt a hangulatot adhassa át, amit egy ilyen történés a gyerekekből kivált. Azt a kíváncsiságot, félelmet, bizonytalanságot és értetlenséget, ami ellen gyerekként nem sokat tehetnek.

A könyv hangulata felnőttként hátborzongatóan  nyomasztó. A kislány szemén keresztül láthatjuk, hogy milyen érzés otthon félni. Félni olyanoktól, akiknek meg kellene védeniük őt. Furcsa Cassie szemén keresztül látni, hogy szinte természetesnek veszi a szülei tivornyáit, azt, hogy mennyire oda kell figyelni arra, hogy mint lehet mondani egy részeg apának és mikor kell előle elbújni. Összefacsarodott a szívem, mikor a kislány arról ír, hogy hogyan alszik a szekrényben és tudja az írással elűzni a gonoszt, de akkor is, amikor azt mondja a szüleinek, hogy szereti őket. Mert attól, hogy nem helyes, ami a házukban történik, ő nem ismer mást. Megcsillan benne a kis felnőtt, amikor az anyjának próbálja elmondani, hogy nem feltétlenül muszáj a dolgoknak így lenniük, élhetnének máshogy.

A könyv tehát valóban krimi, de nem a hagyományos értelemben. Van egy bűnügyi szál, ami a könyv végére le is zárul. Hagyott bennem egy hiányérzetet, mert teljesen másra számítottam,  de a könyv látásmódja olyan egyedi, hogy felnőttként is beleborzongtam és fáj a szívem minden gyermekért, aki hasonló körülmények között nő fel.

Fülszöveg:
Cassie McDowell élete az 1980-as években abszolút átlagosnak tűnik. Egy farmon él a város mellett, imádja az iskolát, és bele van zúgva a leghelyesebb fiúba az osztályban. Igaz, a szülei különös partikat rendeznek, ahová nagyon fura vendégeket hívnak, de ehhez már hozzászokott.
Aztán minden megváltozik, amikor valaki gyerekekre kezd vadászni Lilydale-ben.
Helyi fiúk tűnnek el, majd előkerülnek ugyan, csak éppen erőszakosak, mogorvák és visszahúzódóak lesznek. Arról, hogy mi történhetett velük, csupán sokkoló pletykák terjednek. Ahogy a felelős keresése egyre jobban elfajul, veszélyes titkok kerülnek a felszínre. Ha életben akar maradni, Cassie-nek el kell igazodnia egy olyan felnőttvilágban, ahol minden bűnt megindokolnak, és ahol csak az igazság megbocsáthatatlan.

Értékelésem: