Annyi élet ment tönkre és miért? Hogy egy senkiházi ember királyként uralkodjon egy talpalatnyi földön a sivatagban férfiak és nők fölött, akik kétségbeesetten akartak hinni valamiben. A friss megjelenések között leltem rá erre a könyvre. Már a borító is vonzza a tekintetet, de a történet is ígéretes. Mindig érdekeltek a szélsőségesen  gondolkodók. Elképesztő, hogy egyes emberek hogyan képesek egy ideológiát felépíteni majd azt kommunikációval illetve a személyes varázsukkal fenntartani. A történet azzal kezdődik, hogy a hatóságok behatolnak egy szekta területére, ahol az ellenálló felek tűzharcba keverednek. A szekta épületei is kigyulladnak, sok áldozat árán az ott élők kiszabadulnak. A történet két síkon játszódik: a tűz előtti és a tűz utáni…

Az Ölelj meg! sorozat egy újabb csodás darabja ezúttal a szeretetről szól. Egy fához hasonlítja a szeretetet, ami egyre csak nő és nő. Egy olyan dolog, amelyet gondoznunk, ápolnunk kell. Az a legszebb, hogy bárki felé kiterjeszthetjük a szeretetünk, attól csak többek leszünk. A szeretet meg is változhat. A történetbe belefűzi azt a lehetőséget is, hogy a szülők elválhatnak, de a szeretet ettől még nem szűnik meg, átalakul. Az illusztráció ezúttal is nagyon bájosra sikerült.  Szeretem benne, hogy egy gyorsan elolvasható könyvet kapunk, amiről a gyermekkel is el tudunk beszélgetni. Az illusztrációk és a szöveg kapcsán is számos kérdése szokott unokahúgomnak felmerülni, amit ezáltal át tudunk beszélni. Fülszöveg:A szeretetet gondozni…

– A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félsz. – Lehet, de én nem csinálok semmit. Egyáltalán nem harcolok. – Nagyon sokféleképp lehet harcolni. Talán még nem álltál készen. De legközelebb már igen. – Nem akarom, hogy legyen legközelebb. – Drága Bayani – mondta Ruby –, mindig van legközelebb. Volt valami ennek a könyvnek a borítóján, ami megragadta a figyelmem, mikor a megjelenések között keresgéltem. Volt benne valami baljós és egyben reményteljes, így elolvastam a fülszöveget, majd felkerült a kívánságlistámra. El kellett telnie némi időnek, míg beszereztem. Természetesen ezt is az unokahúgomnak, ki másnak? Csak megteszem neki azt a szívességet, hogy előolvasom a számára. 🙂 A  könyvet 12 éves kortól…

Petra, a 6 éves unokahúgom azóta szerelmese Bubinak, mióta megjelent az első könyv. Ha meghallja, hogy újabb történet jön ki, mindig megkér, hogy vegyük meg neki a következő kötetet. Szeretem, hogy már 1-2 olvasás után kuncogva várja a következő oldalt, mert mindig tudja, hogy mi következik. Rámutat a képekre és sokszor ő meséli el mi történik. A könyv ezúttal egy talált cicáról szól. Bella szeretné befogadni a kóbor állatot, de sajnos erre nincs lehetőség, így egy állatmenhelyre viszik, ahol megsajnálják a sok játék nélküli álltot és eldöntik, hogy valamiképp segítenek, hogy jobb helyzetet teremtsenek a helyen, és a cica addig is jól érezze magát, míg új gazdit nem talál. Tehát…

„A fiú szívből szerette a fát.A fa pedig boldog volt.De telt-múlt az idő… és a fiú megnőtt.” A könyvet kedvenc szegedi könyvesboltomban, az Ákombákom Könyvesboltban ajánlotta a tulajdonos. Megbíztam az értékítéletében, mivel minden szavából süt a könyvek iránti szenvedély és jó érzékkel tesz javaslatokat, miután felmérte az igényeket. Örülök a dolgok ilyetén alakulásának, ugyanis nem hiszem, hogy máshogy rábukkantam volna erre a könyvre. A borító annyira csúnyácska, hogy nem csábítja az embert arra, hogy leemelje azt a könyvespolcról. Kár lett volna, ha nem teszem meg. Mivel egy gyermekkönyvről van szó, pár perc alatt kiolvasható a mű. Valóban minimalista az illusztráció, rajzolt, fekete-fehér, egyszerű képekből áll. Így utólag jó választásnak gondolom,…