Ifjúsági könyvek,  Képregény

David Petersen: Egérőrség 1-2.

“Ne a harcot keresd, Saxon, hanem a megoldást.”

Egy az egyben az első kötet csodás borítója vetette meg velem ezt a könyvet. Eszembe juttatott egy emléket. Az egyik albérletem kertjében állt egy fa, melynek a törzse olyan alakot öltött, mintha egy egér akarna rajta felmászni, csak beleolvadt volna a törzsbe. Kíváncsi lettem volna annak a történetére is.


A könyveket az unokahúgomnak vettem. Ha meglátok egy olyan kötetet, ami tudom, hogy akár évek múlva jó lehet neki, akkor beszerzem, majd elolvasom előre, és nagyjából meghatározom, hogy milyen korban lesz ideális a számára. Remek ötlet egy egerekből álló csapatról történetet írni. Egyszerre védtelenek, és mégis fürgék és ügyesek. Ez mind ígéretes, ha egy gyermekeknek szóló könyvet akar valaki olvasni. A kiadó 8 éves kortól ajánlja a történetet, de lehet, hogy én inkább a 10 éves kort lőném be ideálisnak. Ugyan képregényről van szó, de a választott betűtípus miatt nehezebb olvasni a gyerekeknek, emellett a történetben szereplő események okán is inkább csak érettebb lurkók kezébe merném adni ezt a könyvet. A kivitelezés elképesztő! Csodálatos a képi világa, és a második kötetre néhány karakter igazán a szívemhez nőtt.

A történet egér klóniákról szól, akik komplett társadalmat alakítottak ki. Vannak olyan települések, ahol a szikla oldalába vájt épületben élnek, de elképesztően ötletes a fa odvában kialakított több szintes lakótér is. Más állatokat is megjelenít, mint például a denevérek, akikről nehéz eldönteni, hogy barátok vagy ellenségek. A nyúl társadalommal szövetkezve nyúl háton közlekednek. Emellett olyan ellenségek is feltűnnek, mint a kígyó, rák és a bagoly.

A fejezetek elején verses idézetek is találhatóak, illetve a korábbi egér bölcsek feljegyzései, melyek líraiságot visznek a történetbe. Minden egérnek megvan a maga szerepe, de a cselekmény középpontjában a védegerek állnak. Régebben fontos védelmező szerepet töltöttek be, ma már főleg kísérőként és az egér kolóniák őrzésére alkalmazzák őket. A nyugalom csak látszólagos, sötét felhők gyülekeznek az egér társadalomra…

“Nem az számít, mivel harcolsz, hanem az, hogy miért.”

Egérőrség – 1152. ősz

Az első kötet 3 védegér bemutatásával indul, akik egy eltűnt kereskedő egér felkutatására indulnak. A keresés egy sokkal nagyobb dolog felfedezésével zárul, mint amire számítottak. Áruló van közöttük. Meg kell találniuk a felbujtó egeret és meg kell védeniük az otthonukat. A 3 kisegér 3 különböző mentalitás. Van egy egészen fiatal és tapasztalatlan egér, valamint egy megfontoltabb és egy vehemensebb egér is. Mindenkinek más az erőssége, de együtt jó csapatot alkotnak.

A történet több szálon fut, így fokozva az izgalmakat, máshonnan is kapunk információmorzsákat. Az egereket nem csak a belső ellenség fenyegeti, hanem azok az állatok is, akik zsákmányként tekintenek rájuk. A szerző nem lacafacázik, nem fél feláldozni hős védegereket sem az izgalom fokozása érdekében. Az egérharcok, ragadozók miatti halálesetek, illetve az egyéb belső harcok miatt gondolom azt, hogy ezt a könyvet én inkább 10 éves kor fölött ajánlanám. A történet végére fény derül az áruló kilétére illetve az árulás okára is. Ez mégsem elég a forrongások lezárására, mert az ok, ami éltette a szellemet nem altatható el…

Fülszöveg:
Az erdő veszedelmes hely, különösen az olyan apró állatok számára, mint az egerek. Egykor egy menyét hadúr zsarnokoskodott az egerek fölött, mígnem harcosaik egy nemes szívű csoportja fölvette vele a harcot. Az egérőrség azóta is védi birodalma békéjét és gazdagságát. A felderítők, időjárás-figyelők, úttörők és védelmezők ligája nemzedékről nemzedékre továbbadja tudását.
Az őrség három legkiválóbb egerét most azzal a küldetéssel bízzák meg: egy eltűnt gabonakereskedőt kell előkeríteniük. Amikor azonban rátalálnak, megdöbbentő felfedezést tesznek: árulás és egy új hatalom fenyegeti az egérőrséget…

Első kötet értékelése:

“El kell döntened, miféle védegér kívánsz lenni… Igyekezz mindig önálló egér lenni, Liam.”

Be kell valljam nekem ez a kötet volt a kettő közül a kedvencem. Úgy gondolom, hogy a történet tanításai azok, melyek igazán megragadtak bennem. Az előző kötetben lévő történet folytatódik. A forrongások miatt veszélybe került az egér társadalom. Nincs elegendő élelmük és gyógyszerük, így a vezető a védegereket küldi ki segítségért. Így indul útnak az előző kötetben megismert 5 védegerünk. A cselekmény egy pontján szét kell válniuk, ez izgalmasabbá teszi a történetet. A legfiatalabb védegér kerül párba a legöregebb egérrel.

Az idős, igyekszik felkészíteni és önállóságra nevelni fiatal, ám bátor egerünket Liam-et. Ő kezdetben nem mindent ért, de drámai és tragikus események útján érik meg. A párhuzamos szálon a másik csapat küzdelmes útját kísérhetjük. Itt a tanítás inkább az, hogy a szenvedély nem mindig jó tanácsadó. Minden egér külön egyéniség, de csapatban alkotnak igazán jó egységet. Civakodnak, vehemensek, harciasak, de emellett érzékenyek és szerethetőek. A történet végére az egér csapat újra egyesül, de itt is vannak veszteségek. Az első kötetben felvezetett társadalmon belüli negatív hangok továbbra sem ültek el…

Aki szereti a mesés történeteket és a képregényeket, nem fog csalódni, jó szívvel ajánlom ezt a kötetet kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Fülszöveg:
1152. telén az egerek életét élelemhiány fenyegeti. Az egérőrség legkiválóbbjai – Saxon, Kenzie, Lieam és Sadie – a legendás Fekete Fejsze vezetésével bejárják a hó borította vidéket, hogy megerősítsék az egérvárosok közti szövetséget és létfontosságú gyógyírt vigyenek Óvrejtekbe. Ezt a telet azonban nem minden védegér éli túl…

Második kötet értékelése:

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük