Petra, a 6 éves unokahúgom azóta szerelmese Bubinak, mióta megjelent az első könyv. Ha meghallja, hogy újabb történet jön ki, mindig megkér, hogy vegyük meg neki a következő kötetet. Szeretem, hogy már 1-2 olvasás után kuncogva várja a következő oldalt, mert mindig tudja, hogy mi következik. Rámutat a képekre és sokszor ő meséli el mi történik. A könyv ezúttal egy talált cicáról szól. Bella szeretné befogadni a kóbor állatot, de sajnos erre nincs lehetőség, így egy állatmenhelyre viszik, ahol megsajnálják a sok játék nélküli álltot és eldöntik, hogy valamiképp segítenek, hogy jobb helyzetet teremtsenek a helyen, és a cica addig is jól érezze magát, míg új gazdit nem talál. Tehát…

„A fiú szívből szerette a fát.A fa pedig boldog volt.De telt-múlt az idő… és a fiú megnőtt.” A könyvet kedvenc szegedi könyvesboltomban, az Ákombákom Könyvesboltban ajánlotta a tulajdonos. Megbíztam az értékítéletében, mivel minden szavából süt a könyvek iránti szenvedély és jó érzékkel tesz javaslatokat, miután felmérte az igényeket. Örülök a dolgok ilyetén alakulásának, ugyanis nem hiszem, hogy máshogy rábukkantam volna erre a könyvre. A borító annyira csúnyácska, hogy nem csábítja az embert arra, hogy leemelje azt a könyvespolcról. Kár lett volna, ha nem teszem meg. Mivel egy gyermekkönyvről van szó, pár perc alatt kiolvasható a mű. Valóban minimalista az illusztráció, rajzolt, fekete-fehér, egyszerű képekből áll. Így utólag jó választásnak gondolom,…