Alessandro Baricco: Selyem

Időnként, szeles napokon, Hervé Joncour lement a tóhoz, és órákig nézte, mert úgy tűnt neki, hogy a víz tükrén megmagyarázhatatlan, súlytalan előadás játszódik, mely az ő élete volt egykor.

Évek óta fel-felbukkan ez a könyv a látóhatáromon, már nagyon régóta tervezem, hogy elolvasom, így megörültem neki, amikor kiderült, hogy a havi könyvklubban ez lesz az egyik kitárgyalandó könyv.

Ritkán olvasok olyan könyvet, ami ennyire tényszerűen és kívülről mutatja csak be az eseményeket. A szerző nem igazán enged betekintést a szereplők gondolataiba. Összefűz történéseket, röviden leír egy-egy eseményt, majd vált, és átugrik hónapokat és éveket. Ettől kicsit hideg távolságtartó hatást kelt.

A főszereplő a katonai pálya helyett lesz selyemhernyó kereskedő. Kezdetben a kaland vonzza, élvezi, hogy egy pár hónapos munkával nagyon kényelmes életet tud biztosítani magának és a feleségének. Talán egy idő után úgy érzi, hogy valami hiányzik, így amikor útja Japánba viszi, elbűvöli egy nő, aki egy ottani nagybirtokoshoz tartozik. Ezt követően minden útja ennek a plátói kapcsolatnak rendelődik alá.

Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. A stílusa nagyon távol állt tőlem. A mondanivalója azonban elgondolkodtató. Jól szimbolizálja azt, hogy milyen az emberi természet. Amikor szinte mindenünk megvan, hajlamosak vagyunk vágyakozni valami után, amit nem kaphatunk meg. Azt gondolom, hogy akkor van baj, ha az a valóságtól nagyon elrugaszkodott. A vágyakozás és remény jó, az viszi előre az embert, de ha délibábot kerget, akkor könnyen elveszítheti azt is, amije van, mert már annak sem képes örülni.

Fülszöveg:
A ​hazájában már elismert írónak számító Baricco számára ez az 1996-ban megjelent könyv hozta el a nagy áttörést, a nemzetközi sikert. A XIX. század második felében játszódó regény főhőse a katonai karrier helyett a kereskedelmi utazó kalandos életét választó Hervé Joncour, akinek eleinte Észak-Afrikába, később pedig Japánba kell utaznia a selyemgyártásra szakosodott városkája megélhetését biztosító selyemhernyópetékért. S hogy miért vállalkozik egy boldog házasságban élő fiatalember ilyen fáradságos és veszélyes útra még azután is, hogy Japán a polgárháború zűrzavarába süllyed? Hervé Joncour kielégíthetetlen vágyától hajtva kel ismét útra, mert egyetlen pillantásával megigézte őt annak a japán nagyúrnak a kedvese, akivel üzletelni szokott. „Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani” – írta Baricco a Selyemről –, és valóban: ez a finom erotikával átszőtt rövid regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót.

Értékelésem: