„Amióta az eszemet tudtam, arról álmodtam, hogy történjen valami, ami mindent megváltoztat.„ A Hónővér után borítékolható volt, hogy A nap őrzője című könyvet is elolvasom. Úgy érzem, hogy Maja Lunde és az illusztrátora, Lisa Aisato, tökéletesen egymásra hangolódva készítették el ezt az alkotást is. A 4 részre tervezett sorozatból a második rész a tavasz. Kíváncsian vártam, hogy a szerző ezúttal mi köré szőtte a történetet.  „Az én világomban a Nap nem létezett. Az én világomban sűrű eső hullott a szántóföldekre és az erdőkre, az esőcseppek a tetőkről lepattanva ezernyi parányi csobbanással értek le a tócsákba. Itt nem létezett nyár, ősz, tél, sem tavasz, amelyet Nagypapa a legjobb évszaknak tartott. Nem…

Néha az a kedvesség, ha elengedsz valamit, akkor is, ha nagyon szereted. A kiadó ajánlójában találkoztam először ezzel a kötettel. A leírásban az Ahol ​a folyami rákok énekelnek című könyvhöz hasonlították a történetet. Nagyon szerettem azt a könyvet, különlegessége volt a természethez való kivételes kapcsolódás, így elültette a bogarat a fülemben, hogy vajon milyen lehet egy hasonló témájú könyvet olvasni, ezúttal ifjúsági regényként. Nagyon örülök, hogy beszereztem, mert az ajánlás találó volt, az Október, októberben ugyanazok a különleges, kedves elemek köszönnek vissza, mint a hivatkozottban. Bár a 9-12 éves korosztály van megcélozva, de jó szívvel adnám bármilyen korosztály kezébe, szerintem mindenki találna benne valami varázslatosat. Október az erdő közepén él…