Carley Fortune: Minden elmúlt nyár
„Vannak olyan emberek, akik ennyire szerencsések. Találkoznak a legjobb barátjukkal, életük szerelmével, és elég bölcsek ahhoz, hogy soha ne engedjék el egymást.„
Fontolgattam egy ideje a könyv beszerzését, olyan igazi nyári hangulatú történetnek tűnt. A NIOK ehavi kihívására kaptam meg végül azt a löketet, hogy megvegyem ezt a könyvet. Örülök, hogy elolvastam, mert nagyon nosztalgikus érzéseket keltett, illetve sok gondolatot indított el bennem a történet.
A cselekmény két szálon fut. Az egyik a jelenben, amikor is a 30 éves Persephone Fraser hírt kap arról, hogy tinédzserkorának egyik meghatározó személye elhunyt. Percy Torontóban nőtt fel, de 14 éves korában a szülei vásárolnak egy tóparti bungalót, hogy a nyarakat csendesen, elvonulva élvezhessék. A bungalló szomszédságában egy család élt, egy anya két fiúval. A jelenben Percy a szomszéd nő haláláról kap értesítést. Az esemény hatására felelevenednek a lányban a régmúlt nyár élményei. 12 éve nem járt a településen, de úgy érzi, hogy vissza kell mennie, mert ezzel lehetőséget kap arra, hogy le tudja zárni a múltbeli eseményeket, melyeket még pszichiáter segítségével sem tudott feldolgozni.
A másik cselekményszálon a múltba nyerhetünk betekintést. Percy egy magányos, horror rajongó tinédzser. A szomszédban lakó, hasonló korú fiúkkal hamar megtalálják a hangot és komoly barátságot kötnek. Percy különösen Sammel tölt sok időt, legjobb barátokká válnak, és a nyarak közötti időben is folyamatosan tartják a kapcsolatot. Az évek alatt elmélyül a viszony, azonban 18 éves korukban történik valami, ami miatt a fiatalok végül elszakadnak egymástól. Percy olyan bűntudatot cipel, ami miatt nem képes normális kapcsolatot kialakítani.
Számomra a történet legcsodálatosabb eleme az a gyönyörű baráti kapcsolat, mely a lapokon kibontakozott az évek alatt. Elképesztő, hogy milyen mély kapcsolat alakulhat ki ilyen korban. 12 kommunikáció mentes év elteltével is érződött, hogy a jelenben a szereplők mintha a múlt fonalát vették volna fel ismét, csak ezúttal már érettebben. Az elején csak élvezik az újból megtalált összhangot, nem akarják felhánytorgatni a múlt sérelmeit, azonban a végtelenségig nem húzhatják a problémák megvitatását.
A könyv tehát egy mély barátság története, mely szerelemmé alakul. A kapcsolatot némileg bomlasztja a szülők aggodalma, de főképpen a tinédzserkori bizonytalanság.
A kötet végén vitaindító kérdések is találhatóak, amik valóban segítik a könyvben való elmélyülést.
Kérdés bennem, hogy ha a szülők aggodalma nem szól közbe, akkor is így végződött volna-e a történet? Ha Sam és Percy ilyen fiatalon elköteleződött volna, vajon együtt maradtak volna?
Szerintem itt az idő hozta meg azt az érettséget, hogy jobban tudják értékelni egymást és a kapcsolatukat. Hogy azonosulni tudunk-e Percy döntéseivel, az mindegy is. Nem vagyunk abban a helyzetben, amiben ő volt, így nehéz meghatározni, hogy mi mit tettünk volna. A könyv jó példázata annak, hogy még ha hibázunk is, vállaljuk a tetteink következményeit. Nem szabad hagyni, hogy az el nem varrott szálak még évekig marcangoljanak minket. Bármilyen lezárás jó lehet, pláne ha egy csodálatos barátság volt az alap.
Fülszöveg:
Azt mondják, ha egyszer felnősz, sosem mehetsz igazán haza többé. Persephone Fraser számára ez túlságosan is igaznak bizonyul, mivel egy évtizeddel ezelőtt elkövette élete legnagyobb hibáját. Gyermekkora ragyogó tóparti nyarait egy stílusos lakásra cserélte a nagyvárosban, ahol bár társasági életet él, és rendszeresen találkozgat az új barátaival, mégis mindenkit biztos távolságban tart a szívétől.
Egészen addig a telefonhívásig, ami hirtelen visszarepíti őt Barry’s Bay-be és Sam Florek bűvkörébe. Ő az a férfi, akiről gyerekként sosem gondolta volna, hogy nélküle kell leélnie az életét.
Hat nyáron át, a vízparton töltött lusta délutánokon, a forró nyári éjszakákon, amikor a fiú családjának éttermében güriztek, és a közös olvasgatások alkalmával – a fiú kezében orvosi tankönyvekkel, a lányéban pedig félkész horror novellákkal – Percy és Sam elválaszthatatlanok voltak egymástól. Barátságukból pedig valami csodálatos született, mielőtt az egész látványosan a darabjaira hullott volna.
Amikor Percy visszatér a tóhoz Sam édesanyjának temetésére, a vonzalmuk épp olyan tagadhatatlan, mint egykor volt. Ám amíg Percy nem képes szembenézni a döntéseivel és a hosszú évekkel, amiket azzal töltött, hogy önmagát büntette értük, addig sosem tudhatják meg, hogy a szerelmük talán a múltban elkövetett hibáiknál is nagyobb.
Értékelésem:
