James Norbury: A ​macska, aki zent tanított

James Norbury ezúttal egy bölcs macska tapasztalásai és hosszú útja révén ismerteti meg a keleti világ tanait. A Nagy Panda és Kicsi Sárkányról elhíresült szerző korábbi hősei ebben a kötetben is megjelennek érintőlegesen, de a főszerep ezúttal egy tanulni vágyó macskáé.

Adott tehát egy macska, akit egész életében a kíváncsiság hajtott, úgy gondolja rengeteget tanult, és mégis annyi kérdése lenne még. Vágyik egyfajta csendre és békességre. Tudomására jut, hogy egy öreg erdő mélyén lapul egy fenyő, mely békességgel és tudással jutalmazza a nála megpihenőket. Így kezdődik tehát a kaland.

A cica az útja során számos más állattal találkozik, akik megosztják problémájukat főhősünkkel. A macska minden esetben tud egy történetet, ami által más nézőpontból szemlélhetik az állatok a helyzetüket, ezáltal segít rajtuk. Végül találkozik egy kölyök cicával, aki nem vár segítséget, mindössze egy barátot vagy útitársat szeretné. Ez lesz az, ami végül feladja a leckét a főszereplő macskának.

Szerettem, hogy a korábbiakban megszokott sok kép, kevés szöveg elvét alkalmazza a szerző. Lehet, hogy leegyszerűsítve vezet be minket a buddhista bölcseletbe, de akkor is  kedves és szívmelengető. Olyan könyv, amit 20 perc alatt kiolvas az ember, de ez nem is baj, hiszen van, hogy csak ennyire van szükségünk.

Fülszöveg:
Mese a zen tanaiban járatos macskáról, aki meghallotta, hogy a juharerdő mélyén áll egy ezeréves, magányos fenyőfa, és a bölcsességet az alatt a fenyő alatt lehet megtalálni.
Ezzel kezdetét veszi a macska felfedezőútja.
Útközben a legváltozatosabb állatokkal találkozik: nyughatatlan majommal, életunt teknőssel, indulatait uralni képtelen tigrissel, zavarodott kölyökfarkassal és kapzsi hollóval.
Mindegyikük elmond valamit a macskának, és mindegyikük leckével szolgál.
De miután a macskát egy játékos kiscicával hozza össze az élet, mindent kétségbe von, amiben addig bizonyos volt.

Értékelésem: