„Ha arra kérnének, hogy meséljek valamit a bátyámról, akkor azt mondanám, hogy két nappal a tizenkilencedik születésnapja után megölte a szüleinket és az ikerhúgainkat, mert hangokat hallott.” Nagy izgalommal vártam ezt a könyvet, hiszen a szerző a 2. kötetben nem zárta le teljesen a történetet. Örömmel tértem vissza a megszokott szereplőkhöz, a korábbi könyvekben nagyon a szívemhez nőtt Cyrus és Evie. Azok számára, akik nem olvasták volna az első két könyvet, üzenem: Olvassátok! 🙂 Az első két kötetben egy-egy bűnügyi szál mellett megismerkedhettünk Cyrus-szal, a kriminálpszichológussal, aki azért választotta ezt a pályát, mert szerette volna megérteni a gyilkosokat és segíteni rajtuk. Ennek oka, hogy a testvére, Elias, lemészárolta az egész…

Az Elfeledett titkok elolvasása után érdekelt a folytatás, mivel kíváncsi voltam az ott megismert szereplők sorsára. Riley pozíciója még mindig bizonytalan az FBI-nál, de egy nagy ügy lezárását követően visszatér Singing Riverbe, hogy Thayne Blackwooddal kitalálják, hogy hogyan építhetnék fel a közös életüket. Nyilván nem lesz ilyen egyszerű, mivel a visszatérésével egy időben meggyilkolnak egy házaspárt, és csak Rileynak tűnik úgy, hogy nem egyszerű balesetről van szó.  Spoiler nélkül nehéz többet mesélni a történetről, így nem is teszem. A történet pozitívuma, hogy nagyon családközpontú, a könyv legalább annyira szól a korábban megismert szereplők sorsáról, mint a nyomozásról. Szívmelengető arról olvasni, hogy mindenki milyen szeretettel és elfogadással viseltetik  Helen, a nagymama…

-Bryant, mondd, hogy nem miattam közeledik ez a sziréna! – tiltakozott Kim, és körülnézett, hogy látja-e a mentő kék villogóját.– Lehet, hogy véletlenül benyomtam a segélyhívót.– Elestél és pont azon a gombon landoltál? – kérdezte Kim élesen.– Aha, pont így történt, ez az! – felelte Bryant… Ez a könyv a Kim Stone sorozat 9. része. Nem tudom megunni ezt a krimisorozatot, van benne valami, ami miatt mindig lelkesen várom a következő epizódot. Az első pár rész volt számomra igazán izgalmas és ütős. Ez a legutolsó rész már inkább csak egy átlagos krimi, de még mindig nagyon kedves a szívemnek minden szereplő. A cselekmény pár héttel Kevin Dawson tragikus halála után…

Néha úgy harcolunk, hogy feladjuk a harcot. Chevy Stevens már nem ismeretlen szerző számomra. Számos könyvét olvastam és mind nagy hatással volt rám. Bár az írásai sok helyen megrázóak, de nagyon izgalmas és olvasmányos stílusban alkot. Képes úgy berántani a történetbe, hogy egynek érzem magam a szereplőkkel és én is izgulok, hogy hogyan keverednek ki a szereplők a kalamajkából. Ezúttal 3 lánytestvér történetét meséli el, akik egy farmon nevelkednek szinte teljesen magukra utalva. Édesapjuk csak ritkán tér haza hozzájuk, ami szerencse, mert részeges, bántalmazó szülő. A három lány teljesen eltérő karakter. A legidősebb a gondoskodó tyúkanyó, a középső a kalandvágyó, pezsgő és a legkisebb az álmodozó, de szorgalmas testvér. Igyekeznek…

“Tudod – kezdte a férfi –, ha ez számít, az igazságszolgáltatásnak az lenne a dolga, hogy elválassza egymástól a jót és a rosszat, a helyest és a helytelent. De néha úgy érzem, hogy legalább annyiszor téved, mint ahányszor nem.” Borítékolható volt, hogy ezt a kötetet is el fogom olvasni a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz című könyv után. Kíváncsi voltam, hogy lehet-e még fokozni az első kötet izgalmát. Jelentem: lehet. A történet nem sokkal az első könyv eseményei után kezdődik, rákapcsolódik az elvarratlan szálakra. Pipet megviselte mindaz, ami közeli ismerőseivel kapcsolatosan kiderült. Sok ember életére volt hatással a felgöngyölt gyilkosság, illetve a nemi erőszakok vádja. Ezen okok miatt Pipet sok oldalról…