Markus Zusak: Három ​vad kutya és az igazság

Markus Zusak őszinte hangvételű írása három kutyájáról, akiket rajongásig szeretett és akik miatt rengeteg bosszúság is érte.

Szeretem az állatokat, különösen a kutyákat. Bár sokan furcsállva nézik azokat az embereket, akik szinte családtagként tekintenek a negylábú barátjukra, azért az vitathatatlan, hogy komoly kötődés alakítható ki azokkal az állatokkal, akik velünk együtt élnek. 

Nagyon szerettem Markus írásában, hogy hitelesen és szerethetően beszél az állataival való kapcsolatáról. A szerző két macska után döntött úgy, hogy kutyákat is befogadna, nem is akárhonnan: menhelyről. Hisz abban, hogy ezek az állatok ugyanolyan figyelmet és szeretetet érdemelnek mint fajtatiszta társai, és ezt meg is kapták Markus családjától.

A szerző persze leginkább azokat a pillanatokat eleveníti fel, ami jobban megmarad. A humoros, illetve bosszantó és szívmelengető pillanatokat. Az együtt töltött évek alatt kitapasztalta a kutyái kópés természetét, és külön humor forrás, hogy időnként “szavakat is ad a szájukba”. Ismerjük azokat a pillanatokat, amikor a kutyánk testtartásából, nézéséből szinte tudjuk, hogy mire gondol az eb… 

Markus maga is elismeri, hogy leginkább a gaztetteket veti papírra, de őszintén kitűnik az írásaiból az állatai iránt érzett szeretet. Az, hogy minden bosszúság és gaztett ellenére úgy szeretik az állataikat ahogy vannak, és az állatok is viszonozzák ezt rengeteg féle módon.

Szerettem ezt az írást, biztos vagyok benne, hogy minden állattartó örömmel forgatna egy ilyen írást, már csak azért is, hogy emlékeztesse őket: nincsenek egyedül, minden kutya egyedi az összes jó és bolondos tulajdonságával együtt, és mi pont ezt szeretjük bennük.

Fülszöveg:
Mi történik, ha a Zusak család az otthonába fogad három nagy testű, megveszekedett, harcban edzett kutyát – név szerint: Reubent, az ajtódon dörömbölő gonosz farkast; Archert, a jóképű, ámde halálos, szőke szépfiút; és a baljósan boldog vigyorú Frostyt, akit sétáltatni olyan, mintha egy zivatart próbálnál pórázon tartani?
Természetszerűleg kitör a káosz: utcai csetepaték, parkbéli összecsapások, nyilvános megszégyenülések, tulajdont ért károk, sérülések, gyomormosás; hamisítatlan komédia, sokkoló tragédiákkal fűszerezve – és vérontás, amit ha nem látnál, el sem hinnél… Nem is beszélve egy több mint furcsa rendőri látogatásról a hajnali órákban.
Minden kudarc ellenére és erős akaratot igénylő kitartás mellett azonban ott a legfontosabb: a mindent elsöprő szeretet, amely örömöt és családi összetartozást eredményez.
A világ egyik legelismertebb történetmesélője megkapóan gyengéd, színes és elbűvölő visszaemlékezése a zűrzavarban fogant kapcsolódás szükségszerűségéről; egyben szerelmes levél az állataihoz, akik vidámságot és szépséget hoztak a családi életükbe – mindörökre megváltoztatva őket.

Értékelésem: