Steigervald Krisztián: Generációk ​harca a figyelemért

„Mert nem vagyunk jobbak, de rosszabbak sem a nálunk fiatalabbaknál vagy idősebbeknél.„

Körülbelül 1 hónappal ezelőtt leltem rá a Generációk harca című könyvre, amit nagyon olvasmányosnak és tanulságosnak tartottam. Erről írtam is egy értékelést, amit itt találhattok. Örömmel láttam, hogy a szerző tovább szőtte a gondolatait, és ennek apropóján már meg is jelent a Generációk ​harca a figyelemért című könyve is. Naná, hogy el akartam azt is olvasni!

Nos, mire vállalkozott Krisztián? Az első kötetben bemutatta, hogy mit is ért a generációs különbségeken és hogy hogyan lehetne áthidalni az ezek közötti félreértéseket. A második kötet igazából erre épül, de biztos vagyok benne, hogy önállóan is megállja a helyét, az első könyv ismerete nélkül is. A második kötetben a szerző már rövidebb fejezetekre bontotta a mondanivalóját, ami megkönnyíthette az olvasást azok számára, akik kis adagokban olvasnak. Számomra inkább zavaró volt. Úgy éreztem, hogy sok olyan téma kapott külön fejezetet, amely így lett 5-6 oldal, pedig elég lett volna 1-2 oldal is rá, ezáltal összevonható lett volna más összetartozó témákkal, kicsit feszesebb és követhetőbb gondolatvezetéssel. A második kötet emiatt inkább egy kicsit lazábbra, anekdotázósabbra sikerült.

Nem mondom, hogy mindent szentírásnak veszek, ami a könyvben szerepel, de nagyon sok gondolatébresztő történet és vizsgálat kap helyet a kötetben. Az egyik megdöbbentő adat, hogy a sok információ hatására mennyire romlik a koncentrációs képességünk. És ahogy belegondoltam, valamint elkezdtem megfigyelni magam, valóban észrevettem, hogy mennyi inger ér egy nap alatt, és megfogadtam a könyv tanácsát. Amennyire tehettem, kikapcsoltam az értesítéseket, és csak előre meghatározott időközönként néztem rá a telefonomra. Sokkal fókuszáltabb tudtam lenni.

„…a gyors információért cserébe odaadtuk az elmélyedés képességét…”

A könyv tehát nagy hangsúlyt fektet a figyelemre. Szóba kerül a másokra való odafigyelés, de a magunkra és a feladatainkra való hatékonyabb figyelem is. Rámutat arra, hogy a digitalizáció nagyon hasznos, de emellett az is fontos, hogy találjunk egy egészséges egyensúlyt is ezek alkalmazására.. Használjuk ki, hogy mennyit nyerünk vele, csekkek befizetésére, információszerzésre, kapcsolattartásra, de emellett ügyeljünk az egészséges életre (lelki és fizikai egyaránt).

A második könyv is igyekszik hidat képezni a generációk között, de tanítani is szeretne. Arra tanít, hogy alkalmazkodni és tanulni fontos. Világunk folyamatosan változik, de ha figyelünk magunkra és a környezetünkben élőkre, tanulunk egymástól, igyekszünk a jó oldalát megtalálni a haladásnak, akkor tudunk egy olyan életet kialakítani, ahol jó élni. 

„Az ülés az új dohányzás. Mozogj, amikor tudsz! Most tedd le a könyvet, és sétálj egy nagyot!„

Fülszöveg:
Steigervald ​Krisztián, a közgazdászként és coachként is egyaránt aktív szerző első könyve, a Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást? idehaza elsőként vállalkozott a generációk közötti kommunikációs különbségek bemutatására. A 2020-ban megjelent – és azóta is a sikerlistákon szereplő – kötet várva várt folytatása ezúttal a figyelem és a figyelmetlenség fogalmát helyezi a fókuszba. Kinek mit jelent a figyelem? Milyen szokások, családi szabályok és hagyományok alapján döntjük el, mire figyeljünk és mire nem? Milyen mértékben rendezte át az életünket, hogyan tereli a figyelmünket a digitális tér? Miért van annyi figyelemzavaros gyerek és felnőtt a társadalmunkban? Egyáltalán képesek vagyunk még ebben a zajban figyelni egymásra? És önmagunkra?

A Generációk harca a figyelemért érzékeny témákat is érintő könyve személyes példák és kutatások alapján, kommunikációs, pszichológiai, mentálhigiénés, valamint pedagógiai szempontokat egyaránt figyelembe véve vizsgálja a generációk tartalomfogyasztását, értékrendjét és emberi kapcsolatait a szerzőtől már megszokott közvetlen, érthető stílusban – számos aha! élménnyel szolgálva az olvasónak.

Értékelésem: