Marie Vareille: Az utolsó gyufaszál
Letehetetlen könyv a mindenen átívelő testvéri szeretetről, a családon belüli erőszakról és arról, hogy hogyan lehet egy viszontagságos családi háttérrel magunk mögött új életet kezdeni.
Hosszú ideig nem írtam értékeléseket, egyszerűen nem éreztem semmilyen motivációt rá. Sokszor még az olvasáshoz sem. Végül az olvasási kedv visszatért, hűséges társam ő, de ez az első könyv, amiről hosszú idő után igazán írni akarok, sőt kell. Olyan regény ez, amit szerintem mindenkinek el kellene olvasnia.
Különös és magával ragadó történet ez, melyről nehéz úgy írni, hogy ne spoilerezzem el, de megpróbálom. Szeretném, ha sokakhoz eljutna ez a könyv. A három szálon futó történetben megismerhetünk egy testvérpárt, akik családon belüli erőszak áldozatai. Apjuk rendszeresen bántalmazta anyjukat, miközben a gyerekek tehetetlenül próbálták túlélni azt. Ali, egy 12 éves kislány, akinek naplóbejegyzéseit olvasva megtudhatjuk milyen volt gyermekként egy bántalmazó szülővel élni. Szívfacsaró és mégis csodálatos bejegyzések ezek, melyekben Ali gyermeki szemmel mutatja be mit tesz egy családdal ha folyamatos félelemben kell élniük, ő mégis látja a szépséget is. Féltő szeretettel fordul bátyja, Gabriel felé.
Ali gyermeki naplóbejegyzései mellett a jelen történéseit is megismerhetjük, ugyancsak a Ali bemutatásában, akinek ugyan zavaros emlékei vannak, de szeretné elmesélni hogyan él Gabriel felnőttként, hogyan birkóztak meg ők felnőttként a múlt eseményeivel.
A harmadik szálon egy bántalmazott nő pszichiáterével folytatott bejegyzéseiből arról is képet kapunk, hogy milyen áldozatnak lenni. Milyen nehéz feldolgozni, hogy valaki, aki szeret hogyan bántalmazhatja a feleségét napi szinten. És hogy milyen nehéz ebből kilépni.
A könyv olyan remek stílusban íródott, hogy azonnal beszippantott. Egyszerűen képtelen voltam letenni. Ali gyermeki látásmódja és kedvessége magával ragadó volt. Rengeteg kérdés volt bennem és számtalan variáció futott át a fejemen megoldásként. A könyvet végig belengi valami baljóslatú, ami miatt nem akartam a végére érni, de mégis tudni akartam ennek a két gyermeknek a sorsát, és annak a nőének is, akinek a pszichiáternél egyre inkább felnyílik a szeme és végül úgy dönt, hogy változtat.
Az évem eddigi legjobb könyve! Mindenkinek el kellene olvasni!
Fülszöveg:
Abigaëlle több mint húsz éve visszavonult egy burgundiai kolostorba, ahol tökéletes magányban telnek a napjai. Múltjáról csak szórványos, homályos emlékei vannak, még azt az eseményt sem tudja felidézni, amely megváltoztatta a sorsát, és arra kényszerítette, hogy kivonuljon a világból, hogy odahagyja az otthonát, ahol a családjával élt.
A bátyja kéthetente meglátogatja őt, ő pedig a távolból követi Gabriel életét, aki felnőve sikeres és népszerű íróvá vált. Elérkezik azonban a nap, amikor Gabrielt egy véletlen összesodorja a csodálatos Zoéval. Hiába indul gyönyörűen ez a történet, Abigaëlle mégis fél, mert ő az egyetlen, aki tudja, hogy miféle démonokkal küzd a bátyja, hogy miféle pokol volt a gyermekkoruk a kiszámíthatatlan és veszélyes apjuk mellett, aki folyamatosan bántalmazta menekülni képtelen édesanyjukat, és rettegésben tartotta őket.
Marie Vareille felkavaróan izgalmas, az utolsó oldalig megdöbbentő fordulatokban gazdag regénye egy mély empátiával megírt pokoljárás története. A felnőttek és a gyermekek testét-lelkét egyaránt romboló, kiutat nagyon nehezen kínáló családon belüli erőszak azon ritka irodalmi ábrázolásai közé tartozik ez a mű, amelyek minden szakmai, lélektani hitelességük ellenére is fordulatos és lebilincselő olvasmányt jelentenek, és a puszta borzongatáson, az olcsó együttérzésen túl is komoly tanulsággal szolgálnak, elgondolkodtatják az olvasót.
Értékelésem:







