Fantasy,  Sci-fi

Ray Nayler: Az ​elásott csatabárd

Új regényével Ray Nayler ismét egy olyan világba repít, ahol azt mutatja be, hogy a technikai eszközök jó és rossz célra egyaránt felhasználhatóak, csak győzzük megkülönböztetni, hogy ki a rossz és ki a jó…

Mióta felfedeztem Ray Naylert, folyamatosan figyelem mikor jelenik meg új regény a tollából. Szeretem, hogy regényei mindig sokoldalúak, elgondolkodtatóak. Szereplői sosem csak jók vagy rosszak, olyan esendő emberek, akikre befolyással van a külvilág, teljesen hihető karakterek.

Ennél a regénynél külön imádtam a borítót! Szeretem, ha a borító tükrözi a regény tartalmát, ezt most nagyon eltalálták!

A több szálon futó történetben különböző vezetésű társadalmakat ismerhetünk meg. Vannak szabadabb nemzetek, és vannak olyanok, akik elnyomás alatt élnek. Ami közös bennük, hogy mindenhol jelen van a technika. Sokan jó döntésnek gondolták, hogy egy szuperszámítógép, egy mesterséges intelligencia legyen az elnök, aki objektív döntéseket tud hozni, és határozni az emberek sorsa felett. Persze egy ilyen elmét is emberek állítanak be és minden ilyennek van egy gyenge pontja, amit ha feltörnek, akkor nagy veszedelmet szabadíthatnak a világra.

A Föderációban el elnyomó rendszer uralkodik, itt is egy elnök van, azonban itt a technikát arra használja a vezető, hogy saját magát új testbe feltöltve örökké uralkodhasson. Itt a vezető túl sokat akart, így legutóbbi teste nem bírta a terhelést, cserére szorul, ezt sokan megfelelő alkalomnak tartják, hogy lépéseket tegyenek az elnök leváltására.

A könyvben tehát több társadalmat ismerhetünk meg, különböző emberi sorsokon keresztül. Van ahol szabadabbak az emberek, van ahol már annyira korlátozva vannak, hogy egymás között sem beszélhetnek őszintén, mert minden szónak szankciói vannak. Minden társadalomban vannak elégedetlenkedők, olyanok, akik változtatni akarnak a sorsukon. Róluk szól ez a könyv.

A szerző ismét egy elgondolkodtatót alkotott, bár bevallom, hogy az előző két könyve nekem sokkal jobban tetszett, de mégis ez is hozta a szokásos borzongást.

Fülszöveg:

Értékelésem:

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük