Ray Nayler kétszer is ámulatba tudott ejteni egymás után. A Mamutrezervátumban kissé tömörebb formában visz el a kizsákmányolás és az újjáteremtés világába. Ismét rávilágít arra, hogy a technika csodákra képes, de azzal, amivel alkotni lehet, pusztítani is.  „Ha valami alkalmas a megfélemlítésre, mi feltaláljuk.” Az óceán szeme után nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet is el kell olvasnom. Nem gondoltam, hogy Ray Nayler képes lesz egy ilyen rövid történettel is elgondolkodtatni, de nálam ezúttal is bizonyított. A szerző egy olyan világba kalauzol el minket, amit a technikai fejlettség jellemez, mégis rengeteg állat kihalt már az emberi tevékenység folytán. Egy kísérlet eredményeképp sikerül újra megteremteni a mamutokat, azonban ösztönök hiányában…