Monica Wood: Szeretni ​annyi, mint

Történet emberi sorsokról, hibákról, bűntudatról, újrakezdésről egy előítéletekkel teli világban. 

Mikor először találkoztam ezzel a könyvvel, az csigázott fel, hogy mindkét fél, elkövető és áldozat szemszögéből is tekinthetek egy életeseményre. De ez a könyv valami más volt és még írni is nehéz arról, hogy mit éltem át olvasás közben.

A történet három szemszögből kerül bemutatásra. Violet börtönbüntetését tölti ittas vezetésért, melyben egy idős óvónő halálát okozta. A rácsok között ismeri meg Harriettet, aki egy nyugdíjas tanárnő, aki könyvklubot alakított a raboknak, hogy általa ő és a börtönlakók is töltekezhessenek. A könyv elején Violet kiszabadul a börtönből, majd nemsokára ismét találkozik Harriettel és Frankkel, aki a feleségét veszítette el a balesetben. Találkozásuk mindhármuk számára más miatt meghatározó.

Azt szerettem leginkább ebben a könyvben, amit olvasás közben éreztem. Faltam a lapokat, miközben egyre nőtt a kíváncsiságom. Szerettem a szereplőket, akik mind magányosak voltak, de annyira szerethetőek!   Mindhárman küzdöttek a saját démonaikkal, mégis szerettek volna valami célt az életünknek és talán azzal kerültek egyre közelebb ehhez, hogy esélyt adtak egymásnak.

– A könyvek nem oldják meg a problémáimat , Harriet.
– Nem, de perspektívát adnak a problémáidnak. Lehetővé teszik, hogy a problémáid lélegzethez jussanak.

Violet rettentően fiatal, akinek hatalmas teher nyomja a vállát: miatta halt meg egy ember. Ezt nem lehet jóvátenni, akármennyit él is. Bukdácsolva próbál kialakítani egy olyan életet magának, melyben ismét hasznosnak érezheti magát. Harriet célokat próbál kitűzni maga elé, fél az egyedülléttől, de mindeközben segíteni is szeretne másoknak. Frank úgy érzi soha nem volt elég jó férj vagy apa, mégis csendes megbízható személye és bölcs látásmódja az, ami megmelengeti az ember szívét.

Van ebben a történetben minden. Gyász, bűntudat, remények, támogatás, előítéletek, emberi kedvesség és odafigyelés is. Mégis a könyv hangulata és bölcsessége akkor jön át igazán, ha az ember elolvassa!

Fülszöveg:
Violet Powell huszonkét éves, fiatal nő Maine állam egyik kisvárosából. Éppen most engedik ki a börtönből, miután huszonkét hónapot ült ittas vezetés által okozott halálos balesetért, amelyben meghalt egy helyi óvónő.
Harriet Larson nyugdíjas angoltanárnő, a börtön könyvklubját vezeti elítélt nőknek, eközben az üresfészek-szindróma nyugtalanító kilátásaival néz szembe.
Frank Daigle nyugdíjas gépész, aki még mindig nem tudta feldolgozni a Violet által megölt feleségével töltött házasságának bonyodalmait.Amikor egy reggel egy portlandi könyvesboltban ők hárman találkoznak egymással, mindhármuk élete megváltozik.
A Szeretni annyi, mint kíméletlenül őszinte és mélységesen reményteli történet arról, hogyan lehet elengedni a bűntudatot és megragadni a második esélyt. Monica Wood a könyveire jellemző empátiával, szellemességgel, jóindulattal és mély megértéssel világítja meg a sorsfordító döntéseket, és a jótetteket, amelyek miatt érdemes élni.

Értékelésem: