Amber Smith: Amilyen ​akkor voltam

Eden 14 éves korában éli át az erőszak borzalmait, amit olyan követ el ellene otthona biztonságában, akiben megbízik. A könyv azt az utat járja be, ahogy a lány próbál megküzdeni a traumával, ami őt érte.

A könyv borítója ragadott meg elsőként. A képben van valami sugárzó magányosság, ami vonzza a tekintetet. A történet egy pontján megelevenedik ugyanez a kép, kifejezetten díjazom, amikor a borító tükrözi a könyv tartalmát. A kötet csodás élfestéssel is kapható.

A történet az erőszak utáni reggellel indít. Eden összetört testtel és lélekkel ébred és próbálja feldolgozni a vele történteket. A történteket senkivel sem képes megosztani, így az iskolába visszatérve próbál visszazökkenni a mindennapokba, és egyszerűen csak felejteni. Az élet azonban nem ilyen egyszerű. Hiába talál egy kedves fiút, ellentmondásos viselkedésével megnehezíti egy kapcsolat kialakulását. Külső tényezők sem engedik felejteni, végül elkezd sodródni az árral, ami nagyon  messzire viszi attól,’ amilyen akkor volt’… a történtek előtt.

Sokszor megöleltem volna a főszereplő kislányt, hogy támaszt nyújtsak neki. Rossz volt olvasni azt a borzalmat, amit elkövettek ellene, és azt is, hogy mennyire magába zárkózott. Inkább próbált valaki más lenni, aki felejteni akar, aki elhatárolódik a történtektől. Boldog voltam, amikor megismerkedett egy kedves fiúval. Nagyon izgultam érte és Joshért, azonban hiába kedves és megbízható a fiú, ő is egy egyszerű tinédzser, aki nem ismeri az előzményeket, ennek hiányában pedig összezavarodik.

Meglepő volt számomra, hogy néhány rosszindulatú felirat és pletyka mennyire elronthatja egy lány jó hírét, mindezt úgy, hogy egyébként Eden a fiúk közelébe sem igazán megy, illetve bulizni sem igazán bulizik.

A könyv hitelesen bemutatja egy fel nem dolgozott trauma hatásait, ettől volt számomra igazán ütős a könyv. A jelek felismerésében segítheti mindazon olvasókat, akik nem tudják, hogy egy ilyen esemény hogyan befolyásolja a személyiség megváltozását.

A könyvben elborzadtam a szülők és a testvér viselkedésétől. Amennyire bemutatásra kerül, ezek nem rossz emberek, de leginkább csak egymás mellett élnek, de nem figyelnek oda a másikra. Ez azt eredményezi, hogy Edennek egyedül kell megbirkóznia a teherrel, melyhez végül évekkel később kap valós segítséget.

Bár megviselt az út, amelyet bejártam, mégis örömmel olvastam, hogy van második része is a könyvnek mely már Eden főiskolás éveiben játszódik és betekintést ad majd a tárgyalás menetébe is. Remélem, hogy a kiadó megvásárolja annak a könyvnek a jogait is, így végre nyugodtabban engedném el ennek a megtört kislánynak a kezét.

Fülszöveg:
Eden ​legszívesebben visszamenne az időben. Arra a bizonyos napra. Hogy mindent másképp csináljon: ne nevessen a srác poénjain, kerülje a pillantásait az este folyamán, és mindenképpen zárja be a hálószobája ajtaját.
A szóban forgó éjszakán ugyanis Edent a bátyja legjobb barátja megerőszakolta, a lány világa pedig összeomlott. Ami egykor egyszerű volt, most komplikálttá válik. Amit Eden egykor szeretett – akit egykor szeretett –, most gyűlöli. Amit egykor igaznak vélt, abból most hazugság lett. Már semminek sincs értelme, és bár Eden tudja, hogy el kellene mondania valakinek a történteket, nem képes rá. Ezért inkább eltemeti. Azzal az emberrel együtt, aki valaha volt.
Amber Smith provokatív bemutatkozó regénye feltárja a trauma által ejtett mély sebeket, és megmutatja egy fiatal lány erejét, aki megküzd a kamaszkor csalódásaival és elviselhetetlen fájdalmaival, az első szerelemmel és az első szívfájdalommal, a megszakadt és újraélesztett barátságokkal, miközben megtanulja elfogadni a túlélés erejét, amelyről nem is tudta, hogy ott rejtőzik a szívében.

Értékelésem: