Yume Kitasei: Vándorló ​csillagok

Különleges történet egy női alakulatról, akik egy új világ meghódítására, kolonizálására készülnek. Egy űrbéli kaland, melyben felüti a fejét a kétség, hogy a jó utat választották-e. Egyesek még gyilkolni is képesek ezért.

Ez egy olyan könyv, amire a csodálatos borítója miatt figyeltem fel először, majd a tartalom gondolkodtatott el. Kíváncsi lettem, hogy milyen lehet az a jövőbeni világ, melyet Yume Kitasei teremtett, ahol egy csupa nőből álló csapatot képeznek ki és küldenek ki a világűrbe, hogy új világot teremtsenek.

A két szálon futó történetben megismerhetjük az események hátterét is. Kifejezetten érdekesnek találtam, hogy a világ országainak összefogásával alakítanak egy képző intézetet, ahol gyermekeket képeznek egy nagyon felelősségteljes küldetésre. Azonban ez az összefogás ingatag, újabb és újabb repedések képződnek, majd ezek a konfliktusok háborút idéznek elő. Bár a gyermekek elzárva élnek, azért megtudjuk, hogy a klímaváltozás miatt a külvilágban komoly élelmezési gondok is vannak.

A gyermekekre nehezedik tehát, hogy orszoguk legjobbjainak kell lenniük, valamint nem csak egy népet képviselnek, hanem 80 fős csapatként az új bolygó első telepesei is lehetnek.

A történet kezdetekor a legénység már 11 éve utazik a kiszemelt bolygó felé. 10 évet töltöttek hibernált állapotban, 1 éve ébresztette fel őket a hajó. Életüket egy mesterséges inetligencia segti, valamint mindenki rendelkezik egy chippel, amivel a saját virtuális valóságában létezhet a hajón. Hiába azonban a csúcstechnika. Egy űrséta során robbanás történik, amiben 3 ember hal meg, Asuka az egyetlen túlélő, akinek a szemén keresztül végigkövethetjük az eseményeket.

A tragédia utáni nyomozást Asuka vezeti, akit nagyon rosszul érint, hogy kételkednie kell a társaiban, akiket mind jobb szakembernek tart önmagánál. A nő a jelenben a tettest próbálja meglelni, miközben a kiképzés időszakára is visszatekint, hiszen ezekkel a nőkkel együtt nevelkedett és versengett, hogy bekerülhessen a programba.

Egy olyan történetet kaptam, melyben számos jelentőségteljes kérdésre világít rá a szerző:

• Miért akarunk más világot meghódítani, ahelyett, hogy a meglévőt próbálnánk helyreállítani?
• Van-e remény, hogy a világ összefog egy célért? Lehet-e ez tartós?
• Hogyan alakítják a közösen átélt versengések egy csapat dinamikáját?
• Megbízhatunk-e a technikában (MI, virtuális valóság), vagy csak hamis képet ad, illetve rossz kezekbe kerülve árthat nekünk?

Az egyes karakterek folyamatosan keresik a helyüket az új körülmények között, bár az MI és a virtuális valóság a javukat szolgálja, mégis hiányzik, hogy az embereknek kommunikálniuk kell egymással és a legnagyobb segítség az lehet, ha értő figyelemmel fordulnak egymáshoz. Örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet.

Fülszöveg:
A ​Phoenix űrhajó tizenegy éve távolodik a Földtől: egy nemrég felfedezett bolygó felé tart, mely az emberiség új jövőjét jelentheti. A fedélzetén nyolcvan fiatal nő tartózkodik, akiket együtt készítettek fel arra a küldetésre, hogy a hajón mesterséges megtermékenyítéssel fogant gyermekeknek adjanak életet. Miután azonban egy különös robbanásnak hárman esnek áldozatul, a legénység kénytelen megkérdőjelezni egymásba vetett feltétlen bizalmukat.
Asuka Hoshino-Silva, a félig amerikai, félig japán lány már a kiképzés során is kívülállónak érezte magát, ráadásul ő az egyetlen, aki sokadik próbálkozás után is képtelen teherbe esni. A tragédia egyetlen szerencsés túlélőjeként ő kapja a feladatot, hogy kiderítse, szabotázs történt-e, miközben egyesek épp benne látják a lehetséges elkövetőt.
Asuka felelőssége nem is lehetne nagyobb: meg kell akadályoznia, hogy a feszült helyzetben a legénység tagjai egymás ellen forduljanak, segítenie kell őket, hogy megőrizzék a küldetésbe vetett hitüket, valamint saját múltja traumáival is meg kell küzdenie. Az idő pedig fogy, hisz a robbanás nem csupán a társai közt szított feszültséget, de egymás ellen fordította azon földi nemzeteket, melyek összefogása tette lehetővé a küldetés elindítását.

Értékelésem: