Mörk Leonóra: Saját ​utakon

Ez a könyv egy érdekes utazás a történelmi korokba olyan nőkről, akik mertek nem a hagyományoknak megfelelően viselkedni. 15 különleges nő története a 15-19. századból, akik csupán szerettek volna önmaguk lenni és a saját szabályaik szerint élni.

A Saját utakon az első könyvem a szerzőtől, de valószínűleg nem az utolsó. Leonóra kutatásai és utazásai során találkozott számos olyan nő történetével, akik koruk kiemelkedő vagy meghökkentő alakjai voltak, mégis sok esetben évszázadokig megfeledkeztek róluk. A könyv méltó emléket állít személyüknek.

Miért éppen nők? -Kérdezhetnénk. – Miért tartom fontosnak, hogy ilyen alkotások is szülessenek? Nos azért, mert sok-sok évszázadig minden a férfiakról szólt. Bosszantó módon a nőknek sok helyen nem lehetett tulajdona, sőt ő maga vált tulajdonná, ha megházasodott. Nem sok beleszólásuk volt a dolgokba, leginkább gyermekszülésre voltak jók a társadalom szerint. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a legtöbb nőről, akiről a könyvben szó esik, csak azért tudunk, mert valaki híres vagy befolyásos embernek a felesége vagy gyermeke volt. Sok esetben egy nemes ember, festő, író családtagjai voltak, akikről a férfiak levelezésiből tudhatunk meg többet.

A könyvben sok érdekes és kiemelkedő karakter kap helyet. Ahogy írtam, legtöbbször valakinek a rokonai voltak, de saját jogukon is érdemesek arra, hogy megemlékezzenek róluk. A lapokon olyan nők elevenednek meg, akik 14 nyelven beszéltek, van közöttük tudós, író, festő, zenész, orvos és még kegyencnő is. Minden történet egy kicsit más. Engem leginkább az írónők történetei ragadtak meg, de nagyon szerettem a természettudós és grafikus hölgy útját is olvasni. Elképedtem azon a bátor nőn is, aki képes volt egy életen át férfiként élni és orvosként praktizálni.

Nem mindennapi kaland volt olvasni ezt a könyvet! Igyekeztem kis adagokban olvasni, hogy minden karakter megkapja a saját megbecsült idejét és ne olvadjon minden össze a fejemben. Számomra izgalmat jelentett az is, hogy a szerző rengeteget hivatkozik épületekre, zeneművekre, festményekre, stb. Az olvasás része volt, hogy ezeket külön kikeresgéltem közben, így még jobban megismerkedtem ezeknek a tehetséges nőknek a hagyatékával.

A történetek része az is, hogy egy társadalmi körképet is kapunk az adott korról. Sok esetben kifejezetten élveztem a betűzött megjegyzéseket és kitekintéseket. Sokat adott a könyvhöz, hogy történelmi leírásokat is tartalmazott. De számomra sajnos nem minden esetben. A legtöbb történet tetszett, de nem mind. A könyv negatívumának azt tartom, hogy bizonyos fejezeteknél a 15 oldalból csupán 3-4 szól valójában az adott személyről, aki a fejezet címében szerepel, az összes többi oldalon inkább az érintett nő férjének vagy családtagjainak életútja található és csak feltételezésekre alapozott leírások az adott karakter személyét vagy tehetségét illetően. Van ahol történelmi leírások töltik ki a teret, ami számomra már unalmas vagy érdektelen volt. Valahol érthető, hogy ennyi évszázad elteltével a női karakterekről már csak kevés dolog marad fenn, de én rájuk lettem volna kíváncsi, nem a férjükre, apjukra vagy testvérükre. Sokszor nem választható igazán szét a két személy életútja, de az arányokat furcsállottam.

Fülszöveg:
Lánynak ​születtek, de meg sem fordult a fejükben, hogy emiatt be kellene érniük a fiúkénál szűkebbre szabott lehetőségekkel. Ha kellett, elfogadták, hogy csak függöny mögé rejtve vehetnek részt az egyetemi előadásokon, hogy kigúnyolják őket a férfiak, hogy álruhába kell bújniuk, hogy megállás nélkül gyereket várnak, mégsem tévesztették szem elől a céljukat. Nem mindig jártak sikerrel, de soha nem adták fel. Tanítottak, írtak, festettek, muzsikáltak, gyógyítottak, dolgoztak. Valóban a saját útjukon jártak, rendíthetetlenül és bocsánatkérés nélkül.
A kötet lapjain tizenöt nő portréja bontakozik ki, az 1500-as évek elejétől az 1800-as évek közepéig. Olyan személyiségeké, mint Katharina von Bora, Luther felesége és a reformáció legtehetségesebb topmenedzsere; Anna Maria van Schurmann, a 17. századi Európa legokosabb asszonya; Maria Sibylla Merian, a rovartan tudományának megalapozója és lélegzetelállító illusztrációk alkotója; Johanna Schopenhauer, az első sikeres hivatásos írónő; a nőként született, de férfiként meghalt James Barry, a világtörténelem legelső transznemű orvosa,; vagy épp a rézrozsdazöld festéket termelő montpellier-i nők, akik a 18. században felszámolták a két nem fizetése közötti bérszakadékot.

Értékelésem: