Carley Fortune: Várlak ​a tónál

A szerző Fern Brookbanks sorsán keresztül mutat be egy bizonytalan, útját kereső nőt. A Várlak a tónál egy regény tervekről, álmokról és egy olyan életről, amely nem mindig úgy alakul, ahogy elképzeltük.

A Minden elmúlt nyár című könyv után kíváncsi voltam a szerző következő művére is. A két történet nem függ össze, mindössze történetvezetésében hasonlít egymásra. Mivel mindkét könyv más, nem szeretném összehasonlítani, mindkét kötet mást adott nekem.

A Várlak a tónál két szálon fut. Az egyik szálon a 22 éves Fern frissen végzett egyetemista, aki bizonytalan a jövőjével kapcsolatban. Mindenki visszavárja otthonába egy tóparti kisvárosba, hogy a családi vállalkozást vezesse, de őt a szíve inkább a nagyvárosba húzza, szeretné a saját útját járni. Utolsó torontói napjai egyikén találkozik Willel, aki arra biztatja, hogy álljon ki magáért és az álmaiért. Az együtt töltött idő megváltoztatja mindkettőjük életét, de a pillanat egyikük számára sem alkalmas többre, így megbeszélik, hogy 1 év múlva találkoznak a lány otthonában a tónál. A fiú azonban nem jelenik meg…

A másik szálon Fern 32 évesen nemrég tért vissza, hogy döntsön a családi vállalkozás sorsáról, mivel édesanya nem sokkal ezelőtt hunyt el. A lány küzd a gyásszal, őrlődik a hely iránti szeretete és a tervei között, ami máshová szólítaná. Ekkor bukkan fel Will, 9 év késéssel, hogy a támasza legyen.

A két szál szépen fonódik össze, miközben egyre többet tudunk meg mindkét szereplő utolsó 10 évéről. Fern anyja naplói által igyekszik visszaemlékezni az elvesztett szülőre és megérteni az ő döntéseit. A lány szemében édesanyja mindig is a családi vállalkozásért élt, azonban a naplókból és a pótapjától egy egészen más oldalát is megismeri. A munka közben számos emléket elevenít fel és ismét egyre közelebb kerül a családi vállalkozásban dolgozókhoz és a barátaihoz. Will sokáig rejtély marad. Bár sok mindennel kapcsolatban határozottan lép fel, valamint megcsillan a 10 évvel ezelőtti humoros, kedves fiú, érződik, hogy komolyabb felelősség is nyomja a vállát.

A könyv tehát egyaránt szól a gyászról és annak feldolgozásáról, valamint emberi kapcsolatokról és bizalomról. A szereplők erősen kötődnek egymáshoz, de nehezen bíznak meg saját magukban. A könyv egyik üzenete, hogy nem mindig a tervek szerint alakul az embere élete, ami nem is feltétlen baj. De a vágyakat és terveket feladni és újragondolni mindig nehéz. 

Szerettem, hogy számos dolog átértékelésére buzdított a könyv, mindezek mellett valamit hiányoltam. Néhol erőltetettnek vagy vontatottnak éreztem, mégis örülök, hogy elolvashattam.

Fülszöveg:
Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!
Fern Brookbanks felnőtt életének túl nagy részét pazarolta arra, hogy Will Baxteren agyaljon. A húszas évei elején mindössze egy napot töltött együtt a bosszantóan szívdöglesztő és idealista művésszel egy véletlen találkozásnak köszönhetően. Az időzítés rossz volt, a kémia viszont tagadhatatlan: minden titkukat és álmukat megosztották egymással, és megfogadták, egy év múlva újra találkoznak. Fern elment a megbeszélt helyre. Will nem.
Évekkel később, harminckét évesen Fern élete kicsit sem hasonlít arra, amit egykor elképzelt magának. Ahelyett, hogy meghódítaná a nagyvárost, édesanyja tóparti panzióját vezeti, hiába fogadta meg hajdanán, hogy erre soha nem kerülhet sor. Az egész hely egy káosz, ráadásul az ex-pasija a menedzser.
Fernnek szüksége van egy tervre – egy mentőövre. Meglepetésére ez épp Will képében érkezik, aki kilenc év késéssel, kezében bőrönddel toppan be, készen arra, hogy segítsen. Talán a férfi az egyetlen, aki megérti, min megy keresztül. De hogyan is bízhatna ebben a drága öltönyös látomásban, aki cseppet sem hasonlít arra a fiatal srácra, akit annyi évvel ezelőtt megismert? Will titkol valamit, és Fern már abban sem biztos, hogy tudni akarja, mit.
De tíz évvel ezelőtt Will Baxter megmentette Fern Brookbankset. Vajon képes lesz most a nő viszonozni a szívességet?

Értékelésem: