Laura Barrow: Hívd ​haza a kanárikat

A Hívd ​haza a kanárikat c. könyv megragadó történet különböző női karakterekről és sorsokról. Bemutatja, hogy egy családi tragédia milyen sokféleképpen képes tönkretenni életeket, és hogy sokszor hosszú az út a békesség elnyeréséig és a megbocsátásig.

A történet 4 erős női karakterről szól, akikben az a közös, hogy egy család tagjai. A nagymama, Mamó feladata volt felnevelni három lány unokáját, miután az egyik unokája eltűnt, majd a lánya is meghalt. Nem volt könnyű feladat, mert igazi anyatigrisként állt a feladathoz. Szinte túlféltő és nyomasztó módon nevelte a lányát is.

A szerző 4 szemszögből mutatja be a múlt és a jelen eseményeit. A nagymama szemszöge a múltba repít vissza minket, ahol többet megtudhatunk a házasságáról és a lányáról is. A másik három nézőpont az unokáké, akiken keresztül  inkább a jelen eseményeit követhetjük végig. Mindhárom lány már felnőtt nő. 

A lányok gyorsan kirepültek a fészekből. Ahogy halad előre a történet, gyorsan kiderül, hogy egyikük élete sem túl fényes. Mindegyikük múltján és jelenén is nyomot hagyott, az eltűnt testvérük hiánya és gyásza. 

Még gyerekként megfogadták, hogy 25 évvel később kiásnak egy időkapszulát. Nem túl nagy lelkesedéssel, de teljesítik a fogadalmat, így a történet azzal indít, hogy összegyűlik a család, és kiásnak egy doboznyi emléket. A tárgyak között olyan is lapul, ami alapján magánnyomozásba kezdenek. Ez lehetőséget ad mindenkinek arra, hogy feltárja a múltban történteket és végre nyisson a jövő felé.

Szerettem a könyvben, hogy minden szereplő önálló karakter. Van aki ambiciózusabb, van, aki emocionálisabb. Van, aki szerethetőbb és van, akinek a megértéséhez több idő kell. Minden szereplő küzd a saját démonaival, mindenki érez valamilyen szintű bűntudatot a múltban történtek miatt, vagy amiatt, amivé a tragédia miatt váltak. Savannah nem képes lezárni a múltat, és reménykedik, hogy visszakaphatja ikertestvérét. Sosem hagyta el szülővárosát, kutat, kíváncsian tör előre az igazság felé. Sue Ellen inkább elfojtja az emlékeket és igyekszik kitörni és egy csodás életet teremteni magának egy teljesen más városban. Rayanne is elköltözött, megállapodott, ő kontroll kényszerrel próbálja egyben tartani a családját.

Mamó karaktere az egyetlen akit nem igazán tudtam megszeretni. Bár éreztem, hogy a mozgatórugói szeretetből fakadnak, túlságosan jelen akart lenni mindenki életében, a lányát sem hagyta levegőhöz jutni. Tipikusan a ragaszkodó, elnyomó szeretet mintapéldája az övé.

A történt előrehaladtával minden szereplőt jobban megérthetünk. Mindenkinek vannak gyengeségei, olyan oldalai, amit nem szívesen mutatnak meg még a családtagjaiknak sem. Végül nyitnak egymás irányába, beismerik a hibáikat, vagy igyekeznek megmagyarázni tetteik mozgatórugóit. Elindulnak a gyógyulás felé.

Érdekes történet volt ez női sorsokról, kitartásról, bűntudatról, szeretetről és gyászról. Örülök, hogy olvashattam. 

Fülszöveg:
Savannah még csak négyéves volt, mikor ikertestvére, Georgia eltűnt, és azóta sem került elő. Ennyi évvel később talán erre a rejtélyre is fény derül. Savannah meggyőzi nővéreit, hogy ássák ki az időkapszulát, melyet még gyermekkorukban rejtettek el a régi házuk udvarán. Ám a három lánynak a hazatéréssel együtt szembe kell néznie a múlt kísérteteivel és makacs nagyanyjukkal, Mamóval is.
Az előásott emlékek között kutakodva egy fényképre bukkannak, mely Georgia eltűnésének napján készült, és felfedeznek rajta egy ismeretlen nőt a háttérben. Míg a nővérei tovább akarnak lépni, Savannah elhatározza, hogy megkeresi a titokzatos nőt, és így talán az igazsághoz is közelebb kerül. Mikor a régi feszültségek, versengések és emlékek a felszínre törnek, mindannyian kénytelenek átgondolni, mit tudnak arról a sorsdöntő napról, egymásról és önmagukról. Miközben próbálják kideríteni, mi történhetett Georgiával, mindegyikük felismeri azt, amit Mamó mindvégig tudott: az összetartás és egymás támogatása a legfontosabb.

Értékelésem: