Octavia E. Butler: Rokonság

A szerző bámulatos és elborzasztó utazásra visz minket a múltba, ahol megismerkedhetünk a fehér rabszolgatartók, valamint az elnyomott fekete emberek mindennapjaival. Mindezt egy olyan fekete nő szemén át, aki szabadságban született.

A Rokonság elég ütősen indít. Arról számol be, hogy Dana nemrég tért vissza egy időutazásból, mely során elvesztette az egyik karját. Kinek ne kerekednének ki a szemei és akarná tudni, hogy hogyan jutottak el az események idáig?

Dana egy fiatal fekete nő, aki nemrég házasodott meg és költözött össze férjével, Kevinnel. Egy normál hétköznap Dana egyszer csak eltűnik és 150 évvel korábban találja magát, ahol egy kisfiút ment ki a vízből. Mire észhez térne, visszatér a saját valóságába. Rövid idő elteltével az időutazás újra és újra megismétlődik. A sors valahogy mindig ugyanahhoz a fiúhoz/férfihoz vezeti vissza: Rufushoz. Aki mindig épp slamasztikába keveredik. Ahogy a cím is sejteti, a nő és a férfi rokonok. Csak egy bökkenő van: Rufus fehér és egy rabszolgatartó birtokos, míg Dana fekete és minden alkalommal egy olyan világban találkoznak, ahol a nő csak alárendelt szerepet tölthet be.

Dana igyekszik minden utazásakor a lehető legjobban beolvadni és elnyerni a férfi jóindulatát, mert sosem tudhatja, hogy meddig kell maradnia és mikor kell ismét visszatérnie. Igen ám, de mennyire védheti meg magát egy fekete nő egy olyan világban, ahol a feketéket nem veszik emberszámba?

Egy fekete nőt megerőszakolni nem volt szégyen, de szeretni őt igen.

Engem magába szippantott a történet. A könyv kezdete baljós véget ígér, és kíváncsian vártam, hogy hogyan jutunk el a végkifejletig és hogyan zárható le egy ilyen történet. 

A szerző bemutatja, hogy mennyire nem volt választása vagy döntési lehetősége egy feketének a rabszolgatartás idején. Bár az a ház, ahová Dana kerül még az engedékenyebbek közé tartozik, itt is csak árucikkek az emberek. Itt is történnek korbácsolások, itt is van erőszak.

A történet izgalmát többek között az Rufus és az apja labilitása is adja. Mindkét férfi kiszámíthatatlan és manipulatív. Dana jóhiszeműen áll a férfiakhoz, úgy gondolja elnyerte a bizalmukat, de sokszor kell csalatkoznia. A vérségi kötelék azonban erős, mindig próbál megbocsátani ezeknek az embereknek, hiszen sokszor az élete függ tőlük. De van egy pont, amikor már nem halogathatja tovább, hogy meghozzon egy végső döntést.

A könyv tehát emberi sorsokról szól. Kiváltságosakról és kevésbé kiváltságosakról. Szívbemarkoló arról olvasni, ahogy családokat szakítanak szét, ahol mindennapos a korbácsolás és nem szégyen megerőszakolni nőket csak azért mert feketék. Ahol a fehérek mindent elvárnak és semmit sem adnak cserébe feketéknek. Mindemellett szívmelengető egy olyan fekete nő és egy fehér férfi kapcsolatáról olvasni akiknek nem számít a bőrszín. Összeköti őket a szeretet és mindent megtesznek azért, hogy ismét együtt lehessenek.

Fülszöveg:
1976-ban Dana arról álmodik, hogy író lesz.
1815-ben viszont rabszolgaként bánnak vele.
Amikor Dana és Rufus először találkoznak egymással egy marylandi ültetvény mellett, a fiú épp a folyó vizében fuldoklik. Dana megmenti őt – majd megteszi később újra és újra.Egyikük sem érti, hogyan képes Rufus megidézni Danát a jövőből, valahányszor az élete veszélybe kerül, ahogy nincsenek tisztában azzal sem, milyen kötelékek fűzik őket egymáshoz.
Ám ahogy Dana egyre többet tér vissza a múltba, annál világosabb lesz számára, hogy az élete talán még azelőtt véget érhet, hogy egyáltalán elkezdődhetne.

Értékelésem: