Szépirodalom

Max Porter: Shy

Shy egy tinédzser fiú, aki egy este fogja magát, és útnak indul, hogy öngyilkos legyen. Barangolása során képet kaphatunk életének számos mozzanatáról.

Biztos vagyok abban, hogy ez a könyv elég megosztó lesz az olvasók körében. Sokan fogják szeretni és sokan felvonják majd a szemöldöküket, hogy ez mi a csoda akart lenni? Miért gondolom ezt? Ez nem egy hagyományos regény, amit egyszerű befogadni. Ez olyan könyv, ami meghökkent, összezavar, gondolkodásra késztet. A szerző nem egyenes vonalvezetéssel tárja elénk a történetet, hanem sokszor követhetetlen formában, ugrálva a jelen és a múlt között. Kifejezetten érdekes a tördelés is. Hol jobbra zárt, hol sorkizárt, van ahol a két oldalon keresztül fut át egy gondolatsor. Szóval az fix, hogy érzelmeket vált ki.

Egy fiatal fiú indul tehát utolsó útjára. Shy egy különleges viselkedészavaros vagy mentálisan beteg tinédzser (ezt nehéz eldönteni a történetvezetés miatt). Barangolása során visszanlékszik a szüleivel eltöltött időre, a lázadására, a vitákra. Szemei előtt megjelennek a barátokal elkövetett rendbontások és csínyek, életképek a javító intézetből, ahová került. Az emlékekbe beúsznak a pszichiáterrel eltöltött ülések is. Sokszor nehezen követhető, hogy mi emlék, mi képzelgés, de idővel hozzá lehet szokni ahhoz, hogy a szerző folyamatosan ugrál az egyes élethelyzetek között. A könyv végére Shy megérkezik, oda, ahová tartott, kérdés, hogy végül megteszi-e, amiért ezt az utat megtette?

Nem volt könnyű olvasni ezt a könyvet, de kifejezetten érdekes volt egy olyan könyvet kézbe venni, ami nem hagyományos formában íródott, és igyekezett felrúgni a szabályokat. Mindezek ellenére is örültem, hogy rövid kötet, 2-3 óra alatt be lehetett fejezni. Olyanoknak javaslom elolvasni, akik nem riadnak meg attól, hogy ez nem egy hagyományos könyv sem stílusában sem formailag.

Értékelésem:

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük