Boo Walker: Éneklő ​fák

A könyv egy fiatal lány fejlődésregénye, akiben elképesztő tehetség lakik és aki tántoríthatatlanul kitart a tervei mellett. Azonban az élet sohasem ilyen egyszerű, Annalisa újabb és újabb nehézségekkel találja szembe magát, míg fel nem teszi magának a kérdést, hogy megfelelő célokat tűzött-e ki magának.

A könyv két idősíkban játszódik, keretes szerkezetű. A könyv elején és végén Annalisa már idős hölgy, míg a könyv közepe visszarepít minket a lány múltjába, ahol 17 éves korától kezdve 2-3 évet élhetünk át vele közösen.

Annalisa mindene a festészet. Miután a szüleit elvesztette, úgy érzi, hogy csak úgy boldogulhat, ha mindent előre eltervez, hogy a művészetben teljesedhessen ki. Szorgalmasan dolgozik, fest és gyűjti a pénzt, hogy a középiskola befejezését követően átköltözhessen egy másik városba, ahol megtalálhatja majd a saját hangját és megfelelő tanároktól tanulhat. A lány egy hatalmas olasz család része, de a nagymamája neveli. A festés-iskola- munka hármasát végül új kapcsolatok borítják fel. Annalisa megismerkedik egy testvérpárral, akik végül az egész életére befolyással lesznek. Új ajtók nyílnak ki számára és ez arra készteti, hogy újragondolja a terveit.

Szerettem a könyvben Annalisa elhivatottságát és makacsságát. A szerző nagyon szépen bemutatja egy olyan lány gondolatait, aki ugyan nagyon tehetséges és határozottnak látszik, azonban belül törékeny és bizonytalan, aki azt hiszi, ha változtat a fő célokon, akkor minden kártyavárként omlik majd össze. Elképedtem azon, ahogy a lány minden helyzetből újra fel tudott állni. Fejlődése leírásában nem csak a csodálatos mázat jeleníti meg a szerző, hanem a mélységeket is, számomra ettől volt hiteles a történet. 

A könyvben megjelenik a családi összetartás ereje is. Annalisa egy hatalmas olasz család része. Zajosak és cikik, amikor egy fiút mutatna be, de védelmezők és támogatóak, mikor arra van szükség. Imádtam az idős karaktereket. Nagyon szerethető volt Annalisa nagymamája, illetve az idős óraszerelő is. Egy egész élet bölcsessége volt a birtokukban, de igyekeztek a maguk morgó-szerető módján támogatni a lányt mindenben.

A könyvben valósághű módon jelenik meg a vietnámi háború réme. A fiatal fiúk behívása sötét felhőként lebegett minden katonaköteles férfi felett. A háborúellenes közhangulat is megjelenik a regényben.

A könyv 90%-át nagyon szerettem. Azonosulni tudtam az útját kereső fiatal lánnyal. Örültem, mikor szerelmes lett és átalakult az egész gondolkodása, vele szomorkodtam, mikor akadályok gördültek az útjába. A könyv utolsó oldalait azonban nem tudom megbocsátani. Amennyire szerettem a karakterek fejlődésének bemutatását, annyira haragudtam az összecsapott végért. Amennyire hiteles a könyv eleje, annyira szirupos és hatásvadász a legvége. Összességében nagyon szerettem a végét pedig igyekszem elfeledni. 🙂

Fülszöveg:
A festészet vagy a szerelmed fontosabb, ha a festészet is a szerelmed?
Maine, 1969. Annalisa szülei autóbalesetben meghaltak. A lány a nagymamájával lakik egy olaszos nagycsaládban, és festő akar lenni. Hogy megvalósíthassa álmait, Portlandbe költözik, ahol találkozik Thomasszal, aki egy nagynevű, patinás egyetemre jár. Annalisa a váratlan szerelem dacára igyekszik kitartani művészi ambíciói mellett, de egy megbocsáthatatlan hazugság az egész életét felforgatja.
A szerelem sebezhetővé teszi a lányt – érzései kockázatot jelentenek számára. De elképzelhető, hogy pontosan ez az a változás, amelynek révén rátalálhat önmagára és a művészi beteljesülésre.

Értékelésem: