Andrea Mara: Senki ​nem látott semmit

Andrea Mara ezzel a történettel ferde tükröt állít az olvasói elé a baráti kapcsolatokról és a szülői szeretetről. Ez a történet az, amiben minden más, mint aminek látszik. Eltűnik egy kislány, de mindenki titkol valamit és mindenki hazudik.

Az alap történet az, hogy egy család a nagyvárosba utazik egy baráti látogatásra. A férj Aaron szeretné megejteni találkozóját a volt lakótársaival. A csapat 20 évvel korábban együtt bérelt egy házat, baráti kapcsolatok alakultak ki itt. A társaság bizonyos időközönként összegyűlik visszaemlékezni a régi időkre. A baráti kör három férfiből és két nőből áll.  Sive és Aaron 3 gyermekükkel utazik az eseményre, ami nagy odafigyelést igényel. Sajnos az egyik utazás alkalmával Sive elszakad két kislányától a vonaton. Nagy kavarodás támad, végül csak az egyik kislány kerül elő.

A szülők kétségbeesnek és a rendőrséggel karöltve keresik az eltűnt 6 éves gyermeket. Megkezdődik a találgatás, hogy vajon egy idegen használta-e ki a kínálkozó alkalmat, vagy olyan követte el a gyermekrablást, akit ismernek.

A keresésbe és a család támogatásába becsatlakoznak Aaron korábbi barátai és Sive riporter kollégája is. Ahogy telik az idő, egyre több kérdés merül fel, pláne, mikor sorban derülnek ki a titkok és hazugságok.

A könyv rengeteg érzést váltott ki belőlem. Bár a legtöbb szereplő ellenszenves, mégis szerintem erre szükség van a történet mondanivalója szempontjából. A visszaemlékezésekben folyamatosan betekintést nyerhetünk a gyermekrablás előtti pár napba, amit a baráti társaság javarészt együtt tölt.

Emlékszem végig az járt a fejemben, hogy ha az embereknek ilyen barátai vannak, nem is kell nekik ellenség. A csoport beszélgetései felszínesek, főként a versengésről szólnak. Arról, hogy kinek megy jobban a sora, ki tud nagyobbat mondani. Az egymáshoz fűzött piszkálódásoknak is éle van. Az egész egy érettségi találkozóra hajaz, ahol mindenki akar magának 5 perc hírnevet.

Minden szereplő őriz titkokat és mindenki hazudik valamiben. A könyv izgalmát az adja, hogy ezekre fokozatosan fény derül. Ahogy az lenni szokott mindenki birtokol egy szelet tudást, de ahogy kibontakozik a kép, fény derül a múlt mocskos titkaira. A kérdés csak az, hogy mindennek köze van-e a gyermekrabláshoz és hogy időben és élve megtalálják-e a 6 éves kislányt.

A történet tehát leginkább a felszínes baráti kapcsolatok mérgező voltáról szól. Vagyis inkább arról, hogy a becsvágy és a siker hajszolása hogyan rombolja le az emberi kapcsolatokat. Igazán tanulságos történetnek találtam.

Fülszöveg:
Senki nem látta, mi történt.
Állsz a zsúfolt peronon a londoni metróban. A két kislányod előtted felugrik a szerelvényre. Te is utánuk lépnél, de záródnak az ajtók, a metró elhúz. A peronon maradtál.
Mindenki hazudik.
Amíg a következő megállóhoz érsz, azt sulykolod magadban, hogy minden rendben lesz. De pánikba esel, mert nem két gyerek vár a peronon. Csak egy.
Valaki hibás.
A másik lányod hova tűnt? Magával vitte egy idegen? Vagy nem is sejted, de jól ismered a tettest? Senki nem mond igazat. Minél hosszabbra nyúlik a keresés, annál nehezebb lesz megtalálni a lányodat.

Értékelésem: