Ray Nayler: Az ​óceán szeme

Ray Nayler könyve látomás egy olyan világról, ahol már elértük azt a technikai fejlettséget, hogy androidokat hozzunk létre, akik akár megkönnyíthetnék az életünket. Kérdés, hogy merünk-e bennük bízni? Vagy emberi mivoltunk újra és újra arra ösztönöz, hogy mindent megkérdőjelezzünk? A könyv olyan fontos kérdésekkel foglalkozik, mint az emberi kártékonyság és a kapcsolatfelvétel kihívása más értelmes lényekkel.

Amikor megláttam ezt a könyvet egy érdekes történetre számítottam, melyben főként más intelligens lényekkel való kapcsolatfelvétel van fókuszban. És ez valóban így is van, de annyi minden másról is szól ez a könyv.

„Valakinek el kell vennie tőlünk a bolygót, mielőtt végleg elpusztítjuk.„

A történet 3 cselekményszálra van osztva. Az első szálon Ha Nguyen elutazik egy szigetcsoportra, amit egy cég vásárolt meg. Feladata az, hogy felvegye a kapcsolatot egy nemrégiben felfedezett intelligens polip fajjal, mely a tenger mélyén rejtve évszázadok alatt kialakított egy saját kultúrát és nyelvet. A könyv arra próbál rámutatni, hogy milyen nehéz lehet egy közös nyelv megtalálása olyan élőlények között, akiknek teljesen más a felépítése és a jelrendszere. A legjobb szándék ellenére is könnyű félreértenünk egymást. Ehhez adódik hozzá, hogy az egyes fajok egyedei sem tükrözik az egész fajt. Gondoljunk csak arra, hogy ha egy idegen bolygó lakója Hitlerrel akarná felvenni a kapcsolatot… egészen más képe lenne, ha Teréz anyát vinné el, ugye?

„Az jutott eszembe: tesznek bármit az emberek, amitől az állatok nem érzik magukat fenyegetve? És a válasz: szinte semmit.„

A második szálon egy heckert követhetünk nyomon, aki azt a feladatot kapja, hogy feltörjön egy igazán összetett rendszert. A férfi elveszik a  mesterséges intelligencia szépségeiben, csodálva szemléli a világot, amelybe bebocsátást nyer. A kérdés csak annyi, hogy ki a megbízója és milyen célra akarja felhasználni a megszerzett tudást?

„A létezésünk gyilkolással jár ezen a bolygón. Mindenünket, amink van, mindent, amit az életben maradáshoz felhasználunk, valaki mástól vettük el.„

A harmadik szálon egy tengerjáró hajó rabszolga munkásait ismerhetjük meg. A kitermelést és a hajót egy mesterséges intelligencia vezérli. A munkásokat különböző cselekkel rabolták el és vitték a hajóra, hogy aztán halálra dolgoztassák őket. Korábban gépesített dolgozók voltak, azonban a karbantartásuk sokba került, így visszatértek az emberi munkához, csak kis csavarral rabszolga munkásokat használnak. Itt a kizsákmányolás egy újabb példájának lehetünk tanúi.

„Az emberiségben az a legnagyszerűbb és egyben legborzalmasabb, hogy mindig megtesszük, amire képesek vagyunk.„

A három szál természetesen összefügg és szépen kiegészíti egymást. Nehéz erről a könyvről beszélni, mert elég sokrétű. Különböző szemszögekből jeleníti meg az emberi természet romboló voltát. Ebben a világban már a túlhalászat miatt alig van halászható hal. Az emberek sokszor öncéloktól vezéreltek, addig, amíg őket nem érinti valami, addig nem foglalkoznak vele. A könyv mégis reménnyel tölt el, mert a szereplők elgondolkoznak a helyzetükön és igyekeznek tanulni a hibáikból. Elgondolkoznak azon, hogy hová vezethetnek a tetteik és mit csinálhatnának másképpen.

Nagyon tetszett az, ahogy a szerző a kommunikáció fontosságáról, a nyelv felépítéséről írt. A polipok varázslatos világán keresztül mutatja be, hogy a természet milyen csodákra képes. A világ alkalmazkodik, változik. Kis lépésekben némely élőlény képes alkalmazkodni és reagálni a környezeti változásokra.

„A kommunikáció lelki közösség. Amikor másokkal kommunikálunk, magunkba fogadunk belőlük valamit, és mi is adunk nekik valamit magunkból.”

Szerettem Ha fejlődését követni, ahogy tanult korábbi hibáiból és szeretett volna valami varázslatosat kihozni a polipokkal közös munkájából. Emberi, esendő, de fejlődni akar úgy, hogy lehetőleg a legkevesebbet ártson.

Érdekes volt az android létét is több szemszögből vizsgálni. Meddig tekinthetünk rá gépként? Mi az öntudat? Mennyire lehet veszélyes egy MI? 

Összességében tehát azt kell mondanom, hogy egy remek alkotásnak találtam ezt a könyvet, ami sok fontos témát vizsgál meg. Nem akar semmit sem túlmagyarázni, inkább az elgondolkodtatás a cél.

„A világban még mindig léteznek csodák, annak ellenére, hogy mi mindent megtettek vele.„

Fülszöveg:
Pletykák terjednek egy hiperintelligens, veszélyes polipfajról, amelynek talán saját nyelve és kultúrája is kifejlődött. A tengerbiológus dr. Ha Nguyen, aki egész életében a puhatestűek intelligenciáját kutatta, bármit megtenne, hogy tanulmányozhassa őket.
A DIANIMA nevű, nemzetek felett álló techvállalat elszigetelte a külvilágtól a félreeső Con Dao-szigetvilágot, ahol a polipokat felfedezték. Dr. Nguyen csatlakozik a cég csapatához a szigeten: egy háborús veterán biztonsági ügynökhöz és a világ első androidjához.
A polipok jelenthetik a kulcsot a példátlan áttöréshez az emberen kívüli intelligencia kutatásában. Magasak a tétek: óriási vagyont kereshet, aki képes előnyére fordítani a polipok fejlettségét, és miközben dr. Nguyen kommunikálni próbál az újonnan felfedezett fajjal, a DIANIMA-nál is nagyobb hatalmak lépnek színre, hogy megszerezzék maguknak az állatokat.
Ám a polipok véleményét senki nem kérdezte. És azt sem, hogyan szándékoznak reagálni a kialakult helyzetre.

Értékelésem: