Ray Nayler: Mamutrezervátum

Ray Nayler kétszer is ámulatba tudott ejteni egymás után. A Mamutrezervátumban kissé tömörebb formában visz el a kizsákmányolás és az újjáteremtés világába. Ismét rávilágít arra, hogy a technika csodákra képes, de azzal, amivel alkotni lehet, pusztítani is. 

„Ha valami alkalmas a megfélemlítésre, mi feltaláljuk.”

Az óceán szeme után nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet is el kell olvasnom. Nem gondoltam, hogy Ray Nayler képes lesz egy ilyen rövid történettel is elgondolkodtatni, de nálam ezúttal is bizonyított. A szerző egy olyan világba kalauzol el minket, amit a technikai fejlettség jellemez, mégis rengeteg állat kihalt már az emberi tevékenység folytán. Egy kísérlet eredményeképp sikerül újra megteremteni a mamutokat, azonban ösztönök hiányában önmagukban életképtelenek lennének. A múltban élt egy neves elefántvédő-és kutató, Damira, akinek a tudatát a technikának köszönhetően lementették. Úgy határoznak, hogy ezt a tudatot emelik be a csorda vezetőjének elméjébe, aki így képes lesz felvirágoztatni a rezervátumot.

A történet több szálon fut. A kedvencem Damira szála, aki matriarchaként vezeti a csordáját és mindent megtesz, hogy a populáció növekedjen. Elméjében keverednek az emberi gondolatok, és az állati ösztönök. Az egyik legcsodálatosabb eleme a könyvnek az, ahogy a mamutok érzékelését bemutatja a szerző. Az elefántok és a mamutok a szagokhoz társítanak emlékeket és a könyv szerint sokkal élénkebben képesek átélni azokat, mint mi emberek.

Egy másik szálon a rezervátum vezetői kerülnek bemutatásra, míg a harmadik szálon vadorzók gondolatait ismerhetjük meg. Érdekes módon maguk a természetvédők is meredek utat választanak a rezervátum fenntartása érdekében. Úgy gondolják nem nagy ár pár mamut bika kilövése azért, hogy a természetvédő területet még évekig üzemeltetni tudják. Persze Damirának erről más a véleménye.

A történet ismét érdekes keveréke az emberi kizsákmányolásnak, a technika adta lehetőségeknek és az érdekütköztetéseknek. Örülök, hogy elolvashattam, ismét napokra elegendő gondolkodnivalót kaptam tőle.

Fülszöveg:
A nem túl távoli jövőben Moszkva egy tudományos áttörésnek köszönhetően sikerrel feltámasztja a mamutokat, és egy védett rezervátumba helyezik őket, ám a túlélésükhöz szükség van még valakire, aki képes nekik megtanítani, hogyan legyenek mamutok egy olyan világban, ami egyáltalán nem hasonlít a régi életterükre.
Dr. Damira Khismatullina, az elefántok viselkedésének világszerte legnagyobb szakértőjének segítségét kérik. Bár Damirát évekkel korábban meggyilkolták, a digitalizált tudatát feltöltik egy mamut agyába, és a csorda matriarchájává válik. Vezetésével az állatok átvészelik az évszakokat, és gyors szaporodásuknak köszönhetően megvetik lábukat az új világban.
Hamarosan azonban megérkeznek az orvvadászok hangtalan drónjaikkal, mesterséges öszvéreikkel és mindennél halálosabb fegyvereikkel, a történelem pedig úgy tűnik, önmagát fogja ismételni. Damirán múlik a faj jövője, akire nemcsak nehéz döntések várnak, de idővel szembesül azzal is, hogy a különleges tudásán túl miért hozták vissza valójában.

Értékelésem: