Sci-fi

Ray Nayler: Mamutrezervátum

Ray Nayler kétszer is ámulatba tudott ejteni egymás után. A Mamutrezervátumban kissé tömörebb formában visz el a kizsákmányolás és az újjáteremtés világába. Ismét rávilágít arra, hogy a technika csodákra képes, de azzal, amivel alkotni lehet, pusztítani is. 

„Ha valami alkalmas a megfélemlítésre, mi feltaláljuk.”

Az óceán szeme után nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet is el kell olvasnom. Nem gondoltam, hogy Ray Nayler képes lesz egy ilyen rövid történettel is elgondolkodtatni, de nálam ezúttal is bizonyított. A szerző egy olyan világba kalauzol el minket, amit a technikai fejlettség jellemez, mégis rengeteg állat kihalt már az emberi tevékenység folytán. Egy kísérlet eredményeképp sikerül újra megteremteni a mamutokat, azonban ösztönök hiányában önmagukban életképtelenek lennének. A múltban élt egy neves elefántvédő-és kutató, Damira, akinek a tudatát a technikának köszönhetően lementették. Úgy határoznak, hogy ezt a tudatot emelik be a csorda vezetőjének elméjébe, aki így képes lesz felvirágoztatni a rezervátumot.

A történet több szálon fut. A kedvencem Damira szála, aki matriarchaként vezeti a csordáját és mindent megtesz, hogy a populáció növekedjen. Elméjében keverednek az emberi gondolatok, és az állati ösztönök. Az egyik legcsodálatosabb eleme a könyvnek az, ahogy a mamutok érzékelését bemutatja a szerző. Az elefántok és a mamutok a szagokhoz társítanak emlékeket és a könyv szerint sokkal élénkebben képesek átélni azokat, mint mi emberek.

Egy másik szálon a rezervátum vezetői kerülnek bemutatásra, míg a harmadik szálon vadorzók gondolatait ismerhetjük meg. Érdekes módon maguk a természetvédők is meredek utat választanak a rezervátum fenntartása érdekében. Úgy gondolják nem nagy ár pár mamut bika kilövése azért, hogy a természetvédő területet még évekig üzemeltetni tudják. Persze Damirának erről más a véleménye.

A történet ismét érdekes keveréke az emberi kizsákmányolásnak, a technika adta lehetőségeknek és az érdekütköztetéseknek. Örülök, hogy elolvashattam, ismét napokra elegendő gondolkodnivalót kaptam tőle.

Értékelésem:

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük